Ádám István és bandája

Előszó

Részlet:
"Ádám István széki prímás zenekara anyagának gyűjtése, elemzése és rendszerezése révén az értekezés két, egymástól elválaszthatatlan kutatási feladatkör megoldására vállalkozott. Egyrészt az első teljes zenekari - tehát csak hangszeres-zenei - monográfia elkészítése volt a cél, másrészt a többszólamú hangszeres népzene jellegéből fakadóan szükségessé vált a népzenekutatás módszereinek kiegészítése, továbbfejlesztése is.
A magyar népzene gyűjtésének, vizsgálatának és rendszerezésének módszere - a népzenekutatás történetének ismeretében érthetően - az énekelt, egyszólamú és többségében strófikus szerkezeti felépítésű népdalokat vette alapul. Ezzel szemben Ádám István zenekarának zenéje hangszeres, többszólamú és jelentős hányadában a népdaloktól eltérő szerkezeti-formai sajátosságokkal rendelkezik. A vokális és hangszeres népzene közötti különbséget tovább növeli az adott zene alkalmazási körének, funkciójának eltérő jellege, a zenét megszólaltató eszközök különbözősége, a zenének más-más társművészettel való kapcsolata és az a tény, hogy a népdal vokális megszólaltatásához nincs szükség közvetítő személyekre, általában fél-professzionista zenészekre. Mivel a többszólamú hangszeres népzene javarészt tánczene, a magyar népzene két része között az alapvető különbséget a vokális népdalnak a szövegtől és az emberi hang korlátaitól, a többszólamú hangszeres népzenének a tánctól és a hangszerek (itt vonósok) adottságaitól való függésében kell látnunk. Mindezek ismeretében nyilvánvaló, hogy a monográfia elkészítésekor a népzenekutatás eddigi gyakorlata csak kiindulási alapnak volt tekinthető, semmint változtatás nélkül adaptálható módszernek." Vissza