Előszó
Történelmet csináltunk az elmúlt években, véres, szennyes, brutális históriát, emberi vérrel és verejtékkel. Lehet, hogy mint kortárs, túlbecsülöm e történelmi szakasz jelentőségét, de úgy éreztem...
Tovább
Előszó
Történelmet csináltunk az elmúlt években, véres, szennyes, brutális históriát, emberi vérrel és verejtékkel. Lehet, hogy mint kortárs, túlbecsülöm e történelmi szakasz jelentőségét, de úgy éreztem a torlódó események során, hogy az emberiség még soha sem élt át ehhez hasonlót. Lesz-e történetíró, aki ezt meg tudja örökíteni, elrettentő példának és tanulságul a következő korok számára?
Néhány hétig künn jártam Nyugaton, elvtársaim és barátaim között, akik maguk is közvetlen kapcsolatban voltak az eseményekkel. Ellenállottak, szenvedtek, szerveztek a borzalmas fasiszta áradattal szemben, mégis úgy tapasztaltam, hogy a mi élményeink leírását bizonyos hitetlen tartózkodással fogadták. Még inkább ezt tapasztaltam, az Oceánon túl élő barátaim és elvtársaim részéről. Azok a pokoli körök, amelyeken átvergődtünk a fasizmus és nácizmus szörnyű szomszédságában, majd a megszállás alatt, csak akkor hihetők el, ha Dante méltatja arra, hogy nemes rímekbe szedje az irtózatokat.
Mégis megkiséreljük szavakba önteni a kimondhatatlant. Aki egyetlen levélben, vagy cikkben lerögzíti az átélteket, felbecsülhetetlen szolgálatot tesz az emberiségnek. Még inkább szolgál az emberiség közös ügyének az, aki megkísérli az események összefoglalását, bárhol állott ezekben az esztendőkben. Könyvek áradatának kell elözönlenie a világot, hogy messze eljusson a szó és a borzalmaktól megkíméltek is megtudják : mi történt Európában. Meg kell tudniok, hogy a fehér ember történelmének legszégyenteljesebb és legfájdalmasabb szakaszán jutottunk túl és csak az mentett meg bennünket kultúránk és civilizációnk elsüllyedésétől, hogy élt bennünk a reménység az emberségesség jövendőjében...
Vissza