Hallgatásra kárhoztatva

Fülszöveg

1847 februárjában Széchenyi István, Politikai Programm Töredékek címmel, néhány hét alatt sebtében papírra vetett röpiratot jelentetett meg, mindegy utolsó intésül nemzetének: vesztébe rohan. Az esetleges katasztrófa (forradalom, megtorlás) bekövetkezéséért szerinte az ellenzék - elsősorban Kossuth - minden józan kompromisszumot elutasító, lázító, hajthatatlan politikája felelős. Ő ezzel szemben az álláspontok (az alkotmányos önállóság és a összbirodalmi gondolat) összeegyeztetését ajánlja.
A támadásra az ellenzék vezetőinek tudtával az akkori idők egyik legfelkészültebb publicistája, Gyurmán Adolf válaszol. Magabiztos logikával világít rá a "nagyméltóságú gróf" érveinek bizonytalanságára, elgondolásának ellentmondásos képtelenségére, rémlátásának jogosulatlanságára. "Ne csaljuk meg magunkat - írja illúziótlan éleslátással. - A mai világban nem személyek gyakorolják többé a despotizmust, hanem a rendszerek", s "a kormány soha nem mondott le mind e napig egybeolvasztási czélzatairól, mert azokról lemondani annyit teendne, mint szétpattintani azon kormányzati egységet, melly birodalmi gépezetének gyűrűjét képezi."
A ma is aktuális, hallatlanul izgalmas írás kétségtelen azonosítása, szakszerű feldolgozása az Országos Levéltár főigazgatójának, Varga Jánosnak az érdeme. A teljesebb megértést elősegítő, részletes előszó is az ő munkája. Vissza