Halimbai füveskönyv

Előszó

20 éve annak, hogy a halimbai tudós esperes elköltözött közülünk. Hagyatéka ha körülményesen is, de itt maradt a gyógyulni vágyóknak. Azoknak, akik az ő receptjei szerint készítik el gyógyító teáikat, és ismerkednek a természet gyógyító növényeivel. Minden korban igyekeztek betegségeket gyógyítani a természet eszközeivel. Nemcsak a természeti népek sámánjai és varázslói, hanem az ókor orvosai is a természetet tanulmányozták, különösen az állatvilágot, és tapasztalataikat alkalmazták a beteg embereken. Erre utal több gyógynövény neve is: pl. a medvehagyma, macskagyökér, ebír, lómenta, stb. Sokszor az állatoktól lesték el, hogy különböző nyavalyáikra mit választanak ki a növények közül, milyen hatásuk van az egyes növényeknek. A 10-13. századi európai gyógyítás időszakát nevezik kolostori gyógyászatnak. A kolostorokban élő szerzeteseknek volt idejük a környezetükben élők testi bajainak kezelésére is. Nursiai Szent Benedek szabályzata a kolostori élet minden területét figyelembe veszi. A betegápolás kötelezettségét így fogalmazta meg: „A betegekről kell mindenekelőtt és mindenekfölött gondoskodni, és valóban mint Krisztusnak, úgy szolgáljanak nekik." A könyörületességnek és a felebaráti szeretetnek ez a gyakorlata a mai napig él a szerzetesek között. A világi papság feladata a betegek lelki ápolása, szentségekkel való ellátása. Különös kegyelem, ha ez a két tevékenység egy személyben találkozik, aki rendelkezik a testi gyógyítás tudásával és a szentségkiszolgáltatás hatalmával. Ilyen kegyelem jutott a Kárpát-medencében élő embereknek, hogy közöttük élt egy természetet ismerő, segítő lelkületű esperes, aki abban az időben tartotta fontosnak a lelki és testi gyógyítást, amikor üldözték a papokat, és a természetgyógyászat sem volt elfogadott. A fitoterápiának korai prófétája volt, és számtalan embernek segített a gyógyulásban. Nem véletlen volt az, hogy Halimbán telepedett le, és praktizált sok-sok ember örömére. Ez a Bakony és Kisalföld határán létesült település rászorult a lelki gyógyításra is, mert nehezen tudtak megélni. A bányászat, a nehéz paraszti munka a testet is megnyomorította, amit rendbe kellett valahogy hozni. Magyarországon igazán kevés olyan hely van, ahol a természet ilyen gazdagon termette meg a gyógyításhoz használható herbákat. A földrajzi környezet mellett a táj geológiája is biztosította a növények sokféleségét: voltak jóminőségű talajok a gazdálkodáshoz, és itt mellékesen több gyógynövényfaj is megtermett: konkoly, búzavirág, mezei zsurló, kukoricahaj, babhéj, hajdina, len, zab és még rengeteg hasznos dolog. Vissza