Előszó
Részlet a könyvből:
Kölyök korom óta "nagyszerű"-nek csúfolnak a faluban, de ennek inkább apám az oka. - Isten nyugtassa majd, ha meghal - mert amíg iskolába jártam, addig hangoztatta, hogy neki...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Kölyök korom óta "nagyszerű"-nek csúfolnak a faluban, de ennek inkább apám az oka. - Isten nyugtassa majd, ha meghal - mert amíg iskolába jártam, addig hangoztatta, hogy neki milyen nagyeszű fia van,, amíg rajtam száradt a név. Három esztendő mulva mégis kivett a diákiskolából, mert kiderült, hogy minden esztendő egy örök árába kerül, márpedig bolond ember, aki bizonytalan életű, apró kölykét többre tartja az ökörnél. Zsenge koromban a három ökröt sem hálálhattam meg túlságosan, mert édesapám, ha megharagszik, most is azt szokta mondani, hogy: "Hej te Dani, te Bojzás Küs Dani! Ha nekem annakidején eszem lett volna, most te nem volnál a világon!" ... Szegény feje azonban nem tagadhatja le, hogy a világon vagyok, mert olyan szép szál legénnyé cseperedtem, hogy ahány leány a faluban, mind sikoltva állott meg a láttomra, mikor hazajöttem a katonaságtól. Ennek is apám szerette volna hasznát látni, s az én szép piros arcommal a birtokát szaporítani, de nekem olyan bolond a természetem, hogy jóra, bajra, mindenre csak kacagok, s a házasításra azt találtam mondeni az öregnek, hogy amíg a nagy szerelem miatt a feszes harisnya meg nem huttyan az inamon, addig nekem hagyjon békét.
- Adott nekem az Isten észt! - fittyentettem.
- Igen, de csak a hígjából! - mérgelődött apám.
- Sokra nem mégy vele, ha én nem adok birtokot hozzá!
Vissza