Halászok

Előszó

Részlet a könyvből:

Tíz halászcsónak halad fölfelé a Dögtiszán. Katonás vonalban haladnak. Erre sekélyes a Tisza ; sok a vízben kucorgó suhabokor és cserje. A part széle felé korhadt nyárfatőkék ütköznek ki a sulyomindás vízből. Csöndesen úsznak a csónakok a Lidérc-sziget felé; csöcsös tapogatójukat minduntalan lenyomják a halászok. Evezőjükkel a tapogatóba nyúlnak s minden erejükből megkotorják, keverik a vizet, hogy a fenékiszapban lehúzódott pontyokat felverjék. A riadt halak ilyenkor belemenekülnek a tapogató csöcsibe, illetve zacskójába. Aztán hirtelen csavarintással felrántja a kecés víziszerszámját.
Laczi Pista ötvennégy darab karvastagságú potykát rántott fel az előbb. Nagyritkaság az ilyesmi. Véletlenül eltalálta a pontyfészket. Kádár Miska kora hajnal óta rónára járja a Sulymost. Alig fogott tizenöt darabot, azok is többnyire apró hitványságok.
Kiss András elérte már a Lidérc-sziget orrát. Kikötött mindjárt, csak a halat rakta be a kicsi faros bárkába. De most már sorba kikötöttek a többi halászok is.
Odább állnak a kunyhók, a halász kunyhók. Ki ilyen ki olyan. A Császár Jóskáé földbe ásott, az öccsié bekorcolt gyékénysásból készült. Kacziba Rókus valóságos kalibát épített. Tavaly ugyan még ő is nádkunyhóban tanyázott de idén a »Nagyárvíz« annyi deszkát s más építkezési anyagot hordott, hogy könnyen felhúzhatta a kalibát. Vissza