Hunnia 1991. március 25.

Fülszöveg

1901 április 18-án született a magyar irodalom kiemelkedő egyénisége. Amikor a 25 éves orvos a NYUGAT novellapályázatának megnyerése után kijelentette Osvát Ernőnek, hogy a „magyar szellemi élet organizátora" kíván lenni, a teljhatalmú szerkesztő ösztönösen megérezte a veszélyt: ez a tehetséges fiatalember szövetségeseivel kiszoríthatja a szellemi élet irányításából azokat, akik évek óta kizárólagos jogot éreztek ennek a szerepnek a betöltésére.
De lássuk a Szentkorona ügy közvetlen történéseit. Október elején több zsidó szervezet, közöttük a Magyar Zsidók Kulturális Egyesülete meg a Magyarországi Cionista Szövetség, közös feljelentést tesz. Ugye, kár tag- lalni, hogy mi ennek a tárgya. Az aláíró viszont az a Zoltay (igen, y-nal, mert így elegáns!) Vilmos, aki a hírhedt magyarkínzó ávós őrnagy, Komlós János titkára volt a Mikroszkóp Színpadon, s egy füst alatt a színházi pártszervezet titkára.
És ekkor politikusaink, - a legtisztább szándék ellenére - bemocskolódnak, hitelüket vesztik, - mint ahogy maga a politika is az elmúlt egymásfél év alatt - és kénytelenek lesznek átadni helyüket egy új erős-kéz korszaknak, mely talán nem is lesz új a nap alatt, de legalább lesz ideje megásni „a sírt, hogy nemzet süllyed el...". És felette szobrot emelni az emberiség egyik európai lángelméjének: Niccolo Machiavellinek...
Azért nem közlik ezeket a tényeket, mert alapvető érdekük, hogy tovább nőjön az elégedetlenség, tudja meg és érezze a kisember, hogy ismét cserbenhagyja az a hatalmi elit, akiket ő segített szavazatával a hatalomra. S ezért nem kell egyetlen plakátot sem nyomniuk, a tények jobban agitálnak mint bármilyen propaganda.
Háborúban hallgatnak a múzsák! Mondja a latin közmondás. De én a halasi kurucszobor árnyékában nőttem fel és nem fogadtam el kérdezés nélkül még a közmondásokat sem. Így ha a múzsák hallgatását el is tudom fogadni, de költőkét nem. Vissza