Előszó
Magyarország jelenlegi válsághelyzetében nem az a baj, hogy nincs meg a szándék és az akarat hazánk megmentésére azokban, akik hitükben és tudatukban magyarok, hanem az, hogy a célt más és más...
Tovább
Előszó
Magyarország jelenlegi válsághelyzetében nem az a baj, hogy nincs meg a szándék és az akarat hazánk megmentésére azokban, akik hitükben és tudatukban magyarok, hanem az, hogy a célt más és más módon akarjuk elérni és nem vesszük észre, hogy ezeknek a módozatoknak nem egymás ellen, hanem egymást erősítve kell működniük. Ahhoz viszont, hogy az egyes elérési módok rendszerbe álljanak - vagyis egyenkénti hatásuk ne gyengítse, hanem erősítse egymást - nélkülözhetetlen az összehangolás. Mindaddig, amíg egy-egy ember vagy csoport a saját taktikáját tartja az egyedüli megoldásnak, addig megmarad a rivalizálás az azonos célért küzdők között. Ahhoz, hogy érezni tudjuk ennek a megosztottságnak mai jelentőségét, és azt fel tudjuk oldani mindannyiunk érdekében, ismernünk kell azt, ami ennek a gyökere. A magyarság megosztása ezeregyszáz évvel ezelőtt kezdődött és mindmáig ennek a jármát nyögjük. Soha, semmilyen külső erő nem lett volna képes arra, hogy ellentétet tudjon szítani a magyarok között, ha nem történt volna meg a magyar ember önmagával való szembefordítása az idegen istenkép erőszakos megjelenésével. Szörényi Levente tökéletesen fogalmazta meg ennek a folyamatnak a végeredményét: ma a magyarság a teljes magyar életet élő koppány-magyarságra és az idegen istenkép által "européerré" (sőt kozmopolitává) tett szentistváni magyarságra oszlik. Az idegenszívűek erőszakkal osztották meg a magyarságot (és ezt a megosztottságot jelenleg is minden erővel igyekeznek fenntartani) azért, hogy megtörjék a bennünk lévő, isteni eredetű őserőt, amely az Isteni Törvények mindenek fölötti érvényesülését képes mindenkor fenntartani, és ha kell - mint most -, visszaállítani. Azt igyekeztek elérni, hogy az istenkövetés ne a mindennapok természetes része legyen, hanem a helyébe egy félelemkeltő, bosszúálló, megismerhetetlen, nem közülünk és nem értünk való idegen istenkép vallása és imádása lépjen. A szentistváni magyarok is magyarok maradtak, de gondolkodásukban, egész életvitelükben kettős értékrend uralkodik, és az idegen istenkép értékrendje megelőzi a magyarságét. Áttört bennük a bálvány imádásán a teljes magyar élet természetessége, ezt mindenek előtt bizonyítja a Magyarok Nagyasszonyának istenisége és számos "barbár rítus" átcsempészése az egyetemes kereszténységbe. Ezeregyszáz éves történelmünkben a szentistváni magyarság az önfeláldozást, a viszonzás nélküli áldozatvállalást és a megaláztatást jelentette a nemzetnek, azokkal szemben, akik miatt feláldoztuk magunkat és akikért áldozatot vállaltunk. Európa keleti pajzsa voltunk, saját testvéreinkkel szemben, az idegenszívűek szolgájaként, akik "hálából" irtottak, kínoztak, meggyaláztak bennünket, elvették szabadságunkat.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal