Előszó
Magyarország jelenlegi válsághelyzetében nem az a baj, hogy nincs meg a szándék és az akarat hazánk megmentésére azokban, akik hitükben és tudatukban magyarok, hanem az, hogy a célt más és más...
Tovább
Előszó
Magyarország jelenlegi válsághelyzetében nem az a baj, hogy nincs meg a szándék és az akarat hazánk megmentésére azokban, akik hitükben és tudatukban magyarok, hanem az, hogy a célt más és más módon akarjuk elérni és nem vesszük észre, hogy ezeknek a módozatoknak nem egymás ellen, hanem egymást erősítve kell működniük. Ahhoz viszont, hogy az egyes elérési módok rendszerbe álljanak - vagyis egyenkénti hatásuk ne gyengítse, hanem erősítse egymást - nélkülözhetetlen az összehangolás. Mindaddig, amíg egy-egy ember vagy csoport a saját taktikáját tartja az egyedüli megoldásnak, addig megmarad a rivalizálás az azonos célért küzdők között. Ahhoz, hogy érezni tudjuk ennek a megosztottságnak mai jelentőségét, és azt fel tudjuk oldani mindannyiunk érdekében, ismernünk kell azt, ami ennek a gyökere. A magyarság megosztása ezeregyszáz évvel ezelőtt kezdődött és mindmáig ennek a jármát nyögjük. Soha, semmilyen külső erő nem lett volna képes arra, hogy ellentétet tudjon szítani a magyarok között, ha nem történt volna meg a magyar ember önmagával való szembefordítása az idegen istenkép erőszakos megjelenésével. Szörényi Levente tökéletesen fogalmazta meg ennek a folyamatnak a végeredményét: ma a magyarság a teljes magyar életet élő koppány-magyarságra és az idegen istenkép által "européerré" (sőt kozmopolitává) tett szentistváni magyarságra oszlik. Az idegenszívűek erőszakkal osztották meg a magyarságot (és ezt a megosztottságot jelenleg is minden erővel igyekeznek fenntartani) azért, hogy megtörjék a bennünk lévő, isteni eredetű őserőt, amely az Isteni Törvények mindenek fölötti érvényesülését képes mindenkor fenntartani, és ha kell - mint most -, visszaállítani. Azt igyekeztek elérni, hogy az istenkövetés ne a mindennapok természetes része legyen, hanem a helyébe egy félelemkeltő, bosszúálló, megismerhetetlen, nem közülünk és nem értünk való idegen istenkép vallása és imádása lépjen. A szentistváni magyarok is magyarok maradtak, de gondolkodásukban, egész életvitelükben kettős értékrend uralkodik, és az idegen istenkép értékrendje megelőzi a magyarságét. Áttört bennük a bálvány imádásán a teljes magyar élet természetessége, ezt mindenek előtt bizonyítja a Magyarok Nagyasszonyának istenisége és számos "barbár rítus" átcsempészése az egyetemes kereszténységbe. Ezeregyszáz éves történelmünkben a szentistváni magyarság az önfeláldozást, a viszonzás nélküli áldozatvállalást és a megaláztatást jelentette a nemzetnek, azokkal szemben, akik miatt feláldoztuk magunkat és akikért áldozatot vállaltunk. Európa keleti pajzsa voltunk, saját testvéreinkkel szemben, az idegenszívűek szolgájaként, akik "hálából" irtottak, kínoztak, meggyaláztak bennünket, elvették szabadságunkat.
Vissza