Kémiai technológiai gyakorlatok

Előszó

A József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán az 1992-ben a kémiatanár és vegyész oktatásban bevezetett képzési tervek egyik célja az alapképzés egységesítése volt, és ez az elv a Kémiai technológia tárgy esetében is érvényesül. A tárgy elméleti kurzusait egészíti ki a Kémiai technológia gyakorlat című laboratóriumi foglalkozás, melynek feladata, hogy az elméletben elsajátított ismereteket az adott kereteken belül „kézzelfoghatóvá" tegye. Nyilvánvaló, hogy a néhány órás gyakorlaton konkrét technológiai eljárásokkal, de még ezek modelljeivel sem lehet érdemben foglalkozni. Az egyes technológiai fogások, illetve ipari berendezések és gépek gyakorlati bemutatására sem lehet egyszerűen vállalkozni, hiszen nagy laboratóriumi vagy félüzemi méretű készülékek - sajnálatos módon - nem állnak rendelkezésre. Az elméleti előadások témaköréhez képest tehát szűkítenünk kellett a laboratóriumi gyakorlatok tematikáját, mégpedig úgy, hogy lehetőleg ne tévesszük szem elől a képzés céljait. A tudományegyetemekről kikerülő szakembereknek ugyanis olyan alapvető tudásra van szükségük, melynek birtokában viszonylag gyorsan képesek megismerni egy adott ipari technológiát, sőt vállalkozhatnak az eljárás fejlesztésére is. Ilyen tekintetben, mint általános ismeretanyag, a vegyipari műveletek témaköre tűnik a leghasznosabban alkalmazhatónak. A jegyzetben található gyakorlatok - néhány kivételtől eltekintve - lényegében három csoportba, nevezetesen a mechanikai műveletek, az elválasztási műveletek es a reagáltatási műveletek témakörébe sorolhatók. Azt kívánjuk ezáltal illusztrálni, hogy gyakorlatainkkal minden fontosabb műveletkört igyekeztünk érinteni. A mechanikai műveletek közül az aprítás és a keverés szerepel a tematikában. A technikai kivitelezést tekintve ide sorolhatjuk a szűrést is, noha műveleti szempontból ez inkább elválasztás. A hőátadó-, illetve fluidizációs-berendezések vizsgálata az általános jellegű területeket kívánja bemutatni. Az elválasztási műveleteket a a gáz-folyadék egyensúlyi méréseken alapuló szakaszos rektifikálás, az állóágyas adszorpció és a folyamatos extrakció képviseli. A habreaktorban kialakuló gáz-folyadék érintkezési felület meghatározásával foglalkozó gyakorlat már átvezet a reagáltatás területére, mert az abszorberek és a gáz-folyadék reaktorok működését egyaránt illusztrálja. Vissza