Előszó
A magyar társadalom oktatásai kapcsolatos igényeinek és attitűdjeinek a feltárására 1990 tavaszán reprezentatív mintán kérdőíves vizsgálatot folytattunk. A vizsgálatnak kettős célkitűzése volt. Egyfelől volt egy általánosabb, inkább az oktatáspolitikakutatás elméleti alapjainak építését szolgáló célkitűzésünk: arra törekedtünk, hogy feltárjuk az emberek oktatással, iskolával kapcsolatos attitűdjeit, melyekről azt feltételeztük, hogy többé-kevésbé koherens struktúrákba szerveződnek, s mint ilyenek egy adott társadalomban az oktatáspolitika-alakítás kalkulálható elemét alkotják. Másfelől volt egy közvetlen, a hazai politikai átalakuláshoz kapcsolódó célunk: szerettük volna, ha a politikai átmenet idején készül olyan empirikus vizsgálat, amely a magyar társadalom aktuális igényeit, az oktatáspolitika néhány fontos kérdésével kapcsolatos véleményét mutatja be. Ez utóbbi célnak különös súlyt adott az, hogy nyilvánvaló volt, a rendszerváltás oktatáspolitikai változásokkal is fog járni, s ez nélkülözhetetlenné teszi a társadalmi igények alaposabb ismeretét, különösen azon igényekét, melyeknek a politikai csatornákon való kifejeződésére nem nyílik lehetőség.
A közvéleménykutatás kérdőívét olymódon állítottuk össze, hogy az hosszabb távon érvényes összefüggések megállapítására is alkalmas legyen. Mint említettük, nemcsak vélemények, hanem az oktatáspolitikával kapcsolatos, és feltételezhetően stabilabb attitűdök feltárására is törekedtünk. Az volt a célunk, hogy olyan adatbázishoz jussunk, amely lehetővé teszi ezen attitűdök belső struktúrájának az elemzését valamint annak a feltárását, hogy mindezt különböző külső tényezők hogyan befolyásolják. Mivel a nemzetközi irodalom tanulmányozása és külföldi kutatókkal való konzultációk alapján úgy tűnik, hasonló vizsgálatot a lakosság egészét reprezentáló mintán még nem folytattak, a kutatási koncepció megalkotásakor nem támaszkodhattunk komolyabb előzményekre. A kevés ilyen jellegű vizsgálatot pedagógusok illetve oktatásirányítók körében végezték, azaz olyan körben, amely, szemben az itt megkérdezett laikus közönséggel, az oktatás szakmai problémáiról megfogalmazott kérdéseket pozíciójánál fogva jól érti.
A kutatási koncepció, a mintavételi szempontok és a kérdőív végleges formája 1990 tavaszán, az Oktatáskutató Intézetben dolgozó kutatókkal és külső szakértőkkel való konzultációk során alakult ki. A technikai előkészítést, az adatfelvételt és az első összegző elemzéseket a Szocio-reflex közvéleménykutató KFT-vel együttműködve végeztük el. Ennek megfelelően először egy 100 fős budapesti mintán próbavizsgálatot végeztünk, majd ennek tapasztalatai alapján a hazai lakosságot nem, életkor, településszint és iskolai végzettség szerint reprezentáló 1000 fős mintát választottunk ki.
Az itt bemutatott elemzések és feldolgozások alapján a következő legfontosabb általános következtetést fogalmazhatjuk meg. A hazai lakosságnak az oktatással, illetve az oktatáspolitikával kapcsolatos elvárásai - legyen szó akár az oktatás tartalmával, akár a rendszer strukturális adottságaival kapcsolatos elvárásokról - egyfelől meglepően koherens rendszerekbe szerveződnek, másfelől rendkívül pontosan tükrözik az emberek társadalmi hovatartozását, réteghelyzetét. Ennek alapján ki lehet jelenteni, hogy a különböző oktatáspolitikai megoldásokra való társadalmi reagálás az érintettek réteghelyzetének az ismeretében viszonylag jól becsülhető. Ez egyben azt is jelenti, hogy a magyar társadalomban adott egy racionális, azaz többé-kevésbé kalkulálható oktatáspolitika-alakítás egyik alapvető feltétele, az oktatással kapcsolatos társadalmi elvárások viszonylagos stabilitása és tudatos jellege. A kutatás esetleges további kiterjesztése logikus módon az lehet, ha hasonló vizsgálatot pedagógus-mintán is elvégezhetnénk (amire szűkebb körben, már történt kezdeményezés).
Vissza