Halálos verseny a milliárdokat érő tízcentesért

Fülszöveg

A közkedvelt író legújabb művében egyetlen rossz telefonszám hátborzongató események egész láncolatát indítja el.
Henry Pierce éppen csak megkapta új telefonszámát, és máris olyan üzenetekkel van tele a rögzítője, amelyek biztosan nem neki szólnak, hanem a titokzatos Lillynek.
Pierce-t most dobta ki a barátnője, új lakásba költözött, az általa alapított cég pedig éppen tőkeinjekcióra vár. Már évek óta csak a "tízcentest hajszolja", és mindent megtesz azért, hogy ő nyerje meg azt a versenyt, amelynek győztese milliókat kereshet találmányával. De egyszerűen nem tudja kiverni fejéből a Lillynek szóló üzeneteket. Magánnyomozásba kezd, elhanyagolja a munkáját.
Teljesen ismeretlen világ tárul fel előtte: az alkalmi partnerek, a pikáns honlapok, a titkos vágyak világa. A gyönyörű Lillyt több ezer férfi kívánja, de hősünk csak segíteni akar rajta, persze nem egészen önzetlenül: az az érzése, valamiképpen a nő jelenti számára a megoldást, hogy helyrehozhassa romokban heverő életét. Eközben olyan területre téved, ahol a siker és a szakértelem fabatkát sem ér. Ő itt csak gyanús kívülálló, és pillanatok alatt a kegyetlen erőszak áldozatává válik, ráadásul hamarosan a rendőrség is gyilkossággal gyanúsítja, és olyan erőkkel kell felvennie a harcot, amelyekről halvány fogalma sincs.

"Tudta, hogy saját vérébe fulladhat meg, ha ebben a testhelyzetben marad. Rocksztárok képei villantak fel az emlékezetében, akiket saját hányadékuk fojtott meg. Kiejtette a kezéből a telefont, és az a feje mellé esett a szőnyegre. A jobb fülében iszonyatosan messziről gyenge hangot hallott, amely az ő nevét ismételgette. Úgy vélte, felismerte a hangot, és ettől elmosolyodott. Eszébe jutott, hogy Jimmy Hendrix a saját okádékában halt meg, és úgy döntött, mégis jobb, ha ő a vérébe fullad bele. Megpróbált énekelni, de hangja nedves suttogás volt csupán. Érthetetlen oknál fogva nem tudta kimondani a k és az r hangot. Ezt nagyon különösnek találta. Hamarosan azonban mit sem számított mindez. A jobb fülében lassan elhalt a halk hang, és nemsokára hangos trombitaszó harsant a sötétben. Rövid idő elteltével azonban még ez is elenyészett, és már nem volt semmi körülötte, csak sötétség. És ő szerette ezt a sötétséget." Vissza