Halálos tavasz

Fülszöveg

".. így dőlnek jobbra vagy balra emberi sorsok, így ébrednek a halálos szerelmek, az ember visszanéz az utcán egy nőre, és azt gondolja: "be kedves arcocskája van...", másnap újra látja, harmadnap, mikor egyedül kanalazza a levest az étteremben, már rája gondol, negyednapra már megszokja a gondolatát, mint a diák tüdeje a cigarettafüstöt, és két hónap múlva fájó gyulladásba jön tőle minden idegrostja, mint valami halálos, halálos méregtől". - Pontosan így indul, s ilyen filmszerű gyorsasággal is pereg le előttünk a főhös szerelme és tragédiája ebben a regényben, amely formája szerint egy öngyilkos búcsúlevelének megelevenedése. Bár a hős alakján és sorsán keresztül az úgynevezett felső tízezer, a birtokos osztály enerváltsága, munkára való képtelensége, tehát belső bomlásának tünetei is felvillannak, ez az úri fiú mégis rokonszenves marad számunkra, hisz épp embersége, mély és igaz érzelme az, ami visszarántja a felkínált kedvező kibontakozás elfogadásától. Épp csak egy kicsit sviháknak kellene lennie, hogy átgázoljon Józsa iránti emberi kötelességén és elfogadja Edit újra fellángoló szerelmét, azzal együtt pedig eltékozolt, de visszavásárolt vagyonát. Az emberiesség és a benne is újra fellángoló szerelem közötti dilemmára nincs megoldás, azazhogy csak egyetlenegy van: a revolvergolyó! S ez az, ami mélyen emberivé teszi ezt a sorsot, tekintet nélkül arra, hogy milyen körülmények hajtják ebbe az irányba.
Többek között épp ez, a happy end ilyen elutasítása különbözteti meg Zilahy e kis remekbe szabott regényét az operettszerű émelygős történetektől, melyekben már az elején nyilvánvaló, hogy a végén úgyis minden rendbejön. Mindez természetesen korántsem volna elegendő magyarázata annak a páratlan sikernek, amelyet e könyv az eddigiek során a világ legkülönbözőbb részein és legkülönbözőbb nyelvére lefordítva aratott. Lélegzetelállítóan izgalmas cselekménybonyolítása, Zilahy oly kedvelt elbeszélő modora, könnyed, elegáns és közvetlen társalgási nyelve és megannyi kivételes szépírói kvalitása teszi, hogy könyveit nemcsak egyetlen lélegzetre kell végigolvasni, hanem újra meg újra kézbe kell venni. Vissza