Halálos hálátlanság

Előszó

Részlet a könyvből:
"Halálosan belefáradt a vitába.
Szitkozódás és panaszkodás, szitkozódás és panaszkodás, és zsörtölődés, zsörtölődés, zsörtölődés mindig, amikor csak kinyitotta a száját.
Legszívesebben befogta volna helyette.
Jerald Reinhold a konyhaasztalnál ült. Anyja bíráló szavai és követelőzése véget nem érőre dagadt, szürke felhőként gomolygott feléje.
Minden egyes rohadt nap ugyanaz, gondolta. Mintha az ő hibája lenne, hogy elveszítette ostoba, kilátástalan munkáját. Mintha az ő hibája lenne, hogy a barátnője - egy másik ostoba ringyó, aki képtelen befogni a pofáját - kirúgta, és ezért vissza kellett költöznie folyamatosan sopánkodó, mindenbe beleszóló szüleihez. Mintha az ő hibája lenne, hogy elvert néhány ezrest Vegasban, és még a hitelkártyáját is megterhelte.
Jézusom! Az ő hibája, az ő hibája, az ő hibája. A vén kurva egy szusszanásnyi időt sem hagyott neki.
Nem mondta eleget, hogy azért rúgták ki, mert szálka volt a főnöke szemében? Néhány napig nem ment be. Na és? Más is megteszi. Meg elkésett párszor, de ki nem?
Csak az idióta apjához hasonló robotok nem késnek soha a munkahelyükről. Istenem, miért kell ebből ilyen nagy ügyet csinálni? Amúgy is gyűlölte a munkáját. Csak azért vállalta el, mert Lori belehajszolta, de minden rossz az ő nyakába szakadt.
Az isten szerelmére, hiszen már huszonhat éves, és rohadtul jobbat érdemel annál, hogy ételfutárként húzza az igát némi borravalóért.
Lori is azért adta ki végül az útját, mert nem ment be dolgozni néhány napig és mindennek elmondta, mert elvert néhány lepedőt a barátaival." Vissza