Előszó
Részlet:
"INDÍTÓ A TÖRTÉNETEKHEZ
A Halak az üveghegyen túlról c. 2009-ben megjelent könyvem előszavában elhamarkodott kijelentést tettem, koromra és a gazdasági válságra hivatkozva azt írtam: ez az utolsó, több könyvet nem írok. Bár nem vagyok híján a gyarlóságoknak, nem jellemző rám a következetlenség, ha csak rajtam múlik, valóban nem írok több könyvet. Csakhogy az utolsóra olyan visszajelzések érkeztek, amelyek elgondolkoztattak.
Számolva a gazdasági válsággal, a szokott példányszámnál kevesebbet jelentettem meg. Nem kis meglepetésemre az első kiadás rekordidő alatt elfogyott, a második úgyszintén. Az olvasói levelekből rájöttem a siker okára. Horgászás ürügyén a történetekbe belecsempésztem azokat a gondokat, visszásságokat, amik a kisembereket sújtják, s erre felfigyeltek az érintettek is. Ők biztattak arra, hogy ne tegyem le a tollat, foglalkozzak csak tovább a gondjaikkal. Egyikük, egy ötvenes évei közepén járó szabolcsi horgász arról számolt be, hogy régebben lazítani, pihenni járt ki a vízpartra, mostanság pedig az időt múlatni, mert évek óta nincs állása, alkalmi munkákból tengődik. A másik - vele Bács-Kiskunban futottam össze - azt kérdezte, tudom-e mi az a vasárnapi frász! S mert nem tudtam, elmondta. A szombat még hagyján, de vasárnap már horgászás közben is csak arra gondol, vajon mi vár rá hétfőn a munkahelyén, nem nyomják-e kezébe a felmondó levelet.
A harmadik továbbment, konkretizálta a helyzetet, mondván, a hatalom kocsijának lovai úgy elszaladtak a kisemberek rovására, amit nem lehet szó nélkül eltűrni, tenni kell valamit.
Igaza van. Az is bűnös, aki hallgat. Ezzel egyetértve felleltároztam az elmúlt év élményeit, s a jártamban-keltemben hallott törté-"
Vissza