Előszó
Kötetem címe nem sok magyarázatot igényel. E sorok írása idején, életkoromat tekintve, elmondhatom: „idáig jutottam" időben, térben és igazából „minden baj nélkül". Még akkor is, ha nem töretlenül,...
Tovább
Előszó
Kötetem címe nem sok magyarázatot igényel. E sorok írása idején, életkoromat tekintve, elmondhatom: „idáig jutottam" időben, térben és igazából „minden baj nélkül". Még akkor is, ha nem töretlenül, nem testi és lelki szenvedések, áldozatok, gyötrődések nélkül. De egész életem során éreztem és felismerhetően tapasztaltam, hogy végighúzódik valami „vonulat", (talán isteni, ezáltal közvetve emberi) kegyelem, támogatás, segítség, iránymutatás, mindezek által isteni- és emberi szeretet, amiért én hálát érzek és hálával tartozom.
A kötet versei nem mind „hálaénekek". Akad közöttük sok más is, türelmetlen, dacos, sőt olykor akár „lázadó" is, de össz egészében bennük - és bennem - az említett hála és köszönet érzete. Megszakítás nélkül, egy életen át.
Jó néhánynál az „életforrás-szeretet" késztetett arra, hogy bevegyem a kötetbe. A legrégibb (1939-44) írásaim közül is helyet kapott néhány. Ezekkel indítom a kötetet, majd a hadifogság öt esztendejében írottak közül válogatottak, folytatom a hazatérés utáni (1949-1966) időszakával, végül az 1990-től megjelent köteteimből válogattam. A „vérzivataros időkben" is születtek ilyen verseim, de nagyobbrészt mégiscsak az 1990-es (azt követő) évekből valók.
Kötetem végén az eddig meg nem jelent, új verseimből válogattam. E két ciklus a Prelúdium és fúga címet viseli. E kötetemet szánom azoknak, akik (e) verseimet (is) szeretni tudják (hiszem: engem is) és semmi mást nem kérek senkitől, csak hogy fogadja e töredékes kötet verseit szeretettel - és velük engem.
Kecskemét, 2003. március
Antalfy István
Vissza