Hála-zsoltár

Előszó

Meditáció.
Ez jutott legelőször eszembe, amikor elolvastam Sz. Balogh Szilvia kéziratát. írásaiban megjeleníti a természet erőit, állatokat, növényeket, illatokat, hangulatokat, színeket és nem utolsó sorban érzéseket.
Hála-zsoltár.. .maga a cím már sejteti a versek témáit.
„Köszönöm Uram Neked, hogy megadtad életemet, hála."
Sz. Balogh Szilvia műveiben hálát ad nem csak az életért, hanem az őt körül vevő világért. Rácsodálkozik a mindennapi dolgokra, mint pl. a háladalt zengő harangvirágra, vagy a friss levegőre, a vidám muzsikára... sorolhatnám a végtelenségig.
„Vadvirágokkal teli gyönyörű rét.
Tágra nyílt szemekkel nézek szerteszét."
A kötet versei, egyszerűek, érthetőek, tiszták, telve optimizmussal.
Ez már a verscímekből kitűnik: Idill, Éden, Ima, Ajándék, Ünnepélyes szeretet, Boldogság...
A költő a világot szemlélve átadja magát az életnek, a természetnek, együtt lélegzik vele, s erre biztatja az olvasóit is:
„Az élet megadatott, örülj neki"
Az emberek olvasási igényei nagyon eltérőek. A szerző bátran vállalja, hogy versei nagy részét haiku formájában közli. Ez a forma nem tekint nálunk nagy múltra, hiszen eredete a japánokhoz kötődik. Előnye, hogy el, illetve továbbgondolásra ad lehetőséget az olvasójának.
A Hála-zsoltár egy valósághű kép, amely Sz. Balogh Szilvia határtalan ember-és természetszeretetét tükrözi. Legnagyobb értékének azt a nyugodt, kiegyensúlyozott hangulatot tartom, ami az olvasót is megérinti, ha kézbe veszi ezt a könyvet.
Egy fajta meditáció. Vissza