Hal és horgászat Erdélyben

Előszó

Ezelőtt hetvennégy esztendővel történt... Egy szokatlanul fagyos reggelen - napokig mínusz 30 °C alatt „állt a fagy" ekkor a vidéken - Isten segedelmével - és a jó bábaasszony, néhai Cseke Juli néni segítségével, földszintes, kis lakásunkban, a háromszéki Erdővidéken, Baróton láttam meg a napvilágot. Édesapám, Kászoni Gáspár, az órásmester, nagy turista lévén (I. Ferenc Józsefet Galíciában és Szibériában 6 évig, Horthy Miklóst a második világháborúban 2 évig „szolgálta"), a bölcsőm mellé már az első napomon szeges hegymászó bakancsát, turistabotját, messzelátóját és hátizsákját helyezte, hogy fiából is természetszerető legyen. Édesanyámnak, sz. Deák Viktóriának (ő egyike volt a 13 testvérnek), e szülés utáni napokon sok bosszúságot okozott a bölcsőmet övező turistakellékek szerepének megmagyarázása: őt és újszülött fiát, az akkori illendőség íratlan szabályai szerint, sokan látogatták a „gyermek-ágy" mellett. Régi jó, mondhatni ősmagyar szokás szerint (ezt az egyik ó-hazából, a Volga-Bjelája-Káma mentéről hoztuk, akárcsak sok halnevet és halász-kifejezést) „radinát", jó tyúkhúslevest és egyebeket hoztak a „háznak". Több célból: hogy legyen teje az anyának, illetve a „gyermöknek", másrészt, szintén az akkori szokás szerint, Vikti és más asszonyok szülés után egy hétig ágyban pihentek, így nem főzhettek. Engem Huszár Adám esperes úr a plébánián Vincének írt be (régi, magyar pogány neveken akkor a róm. kat. pap nem keresztelhetett), Molnár Júlia jegyzőnő a községházán Zoltán néven jegyzett. Akkor, januárban, hat leány után én voltam az első fiú, az esperes-plébános úr s szüleim örömére. Mennyit rosszalkodtam, „hengérkedtem", verekedtem gyermekkoromban, szolgáltam-e a későbbiekben bánatot vagy örömet nekik, arról szüleim ma már nem beszélhetnek: Édesanyám a kolozsvári Házsongárdban, Édesapám Baróton pihen.
Édesapám, ha előrelátó lett volna, a turistakellékek mellé a bölcsömhöz horgászbotot, orsót, hálót, netán vadászfegyvert is helyezhetett volna. Nem volt látnok, nem tehette. Azóta sok víz folyt le Barótpatakán s a közeli Oltón is. A Baróton sokszor ma is Zoltikának nevezett csemete az ottani volt Róm. Kat. Népiskola, majd a nagyszebeni, Mária Terézia által alapított „Teresianum" és majd a kolozsvári volt Piarista Főgimnáziumbeli érettségi után, hosszú halászútra vállalkozott (ez ma is tart): a Moszkvai Halászipari Műegyetemen halbiológus-halászipari okleveles szakmérnök lett. Vissza