Hajsza az időgép után

Fülszöveg

Londonba visszamenet rendszereztem az eseményeket. Tehát mi pénteken voltunk Gibbs professzornál. Valami nyomra bukkanhatott, mert felhívta Joelt Birminghamben. Annak ellenére, hogy korántsem volt felhőtlen a viszony közöttük. Vasárnap beszéltek, a következő lépés a Filol titkárnőjével való találkozás lett volna. Erre már nem került sor, mert hétfőn meggyilkolták a professzort. A titkárnő viszont leesett a lépcsőn. Van ezekívül egy törpe nyirettyűs, két hozzá tartozó gorillával. Meg egy igazgató, aki Horowitz nevének említésekor fölöttébb ideges.
- Párisba kell mennünk - mondtam később Raulnak.
Már meglehetősen összeszedte magát, nyoma sem látszott korábbi határozatlanságának. Valószínűleg konzultált az otthoniakkal.
- Hogyan találjuk meg Horowitzot? - kérdezte.
- Van ott egy orvosbarátom. Higiénikus, így számos intézettel van kapcsolata. Segítségét fogom kérni.
A táviratot nem a portán keresztül adtam fel. Bolyongtam egy kicsit az utcákon, eltávolodva a Piccadilly-től, fürkészve, hogy nem követnek-e. Beléptem egy kivilágított, éjfélig nyitva tartó postahivatalba. A hölgy az ablaknál meglepetés nélkül vette tudomásul a szöveget.
"Életbevágó! Egy Horowitz nevű angolt ápolnak Párisban, valamelyik elmeosztályon. Keresd meg. Holnap délután találkozunk a La Petite Chaise-ben. Választ nem várok."
Aláírtam a nevemet. A hölgy gondosan megszámolta a szavakat.
- Elme Osztály, az két szó - mondta.
Nem vitatkoztam. Kifizettem a táviratot és visszamentem a hotelba. Raul közben már intézkedett. Sikerült a reggeli járatra jegyet kapnia. A szállodát is elintézte. Lassan már saját személyi titkárom lesz - gondoltam. Csak feltehetően céljaink nem azonosak. Vissza