Hajrá Szpari

Előszó

Részlet a füzetből:
"Dolgozni kell...!
Többet, jobban, keményebben
Szakemberek mondják, hogy a négyéves olimpiai ciklusoknak mindig az első éve a legnehezebb, mert akkor már nagyjában-egészében ki kell alakulnia annak a gárdának, amelyik a legközelebbi olimpián a siker reményében veheti fel a versenyt a többiekkel. Egyesületi vonatkozásban ez azt jelenti, hogy minden erőt a tervszerű felkészítésre kell fordítani. A Bp. Spartacus esetében még külön pikantériája a dolognak, hogy a sportvezetés 1978-ban megvizsgálja, felméri az egyesületet, hogy részleteiben és egészében megfelel-e azoknak a követelményeknek, amiket egy központi irányítás alá vont és így a magyar versenysport egyik bázisának tartott klubtól elvárnak. Az 1977-es év jelentősége tehát kettős a mi szempontunkból. Jól kell vizsgáznunk 1978-ban, és helyt kell állnunk a moszkvai olimpián. Szerencsére a kettősség szorosan összefügg egymással. Ha jól készülünk fel a jövő évi "vizsgára", voltaképpen olimpiai céljaink elérése felé teszünk jelentős lépést.
Ez a kettős cél vezérelte klubunk vezetőségét, hogy a szakmai vonal erősítését minden más elé helyezze. Nagy nyeresége klubunknak dr. Kotsis Attiláné, a két legutóbbi olimpián sikeresen szerepelt női röplabdaválogatott volt szakvezetője; Szőllősi Imre, a hatvanas években sokszoros világbajnok és olimpiai helyezett és Pfeffer Anna, a montreali olimpia ezüstérmese, akik a kajak-kenu szakosztályban igyekeznek többedmagukkal méltó utódokat nevelni; Erős Pál atléta edző, aki rendkívül rövid idő alatt országos csúcstartót faragott Sámuel Editből és Rudolf Erikából; Temesvári Ottó, az ötvenes években Európa-bajnokságot nyert férfi kosárlabda-csapat tagja és még sokan mások." Vissza