Hajrá Dorog!

Előszó

Az emberek életében mindig nagy jelentősége van az évfordulóknak. Piros betűs ünnepek ezek az élet naptárában. Ünnepek, melyeken megállunk egy pillanatra, egy lélegzetvételnyi pihenőre, visszanézünk a megtett útra, s emlékezünk.
Emlékezünk a szép napokra, a feledhetetlen, kedves örömökre, de eszünkbe jutnak a bánat, a szomorúság napjai is. Emlékezünk az eredményekre, a sikerekre, de felvillannak előttünk a sikertelenség, a kudarc képei is.
Emlékezünk.
Néha kissé meghatottan, könnyektől homályos szemekkel, eltűnődve, mert az évfordulók mindig az évek múlását, a fiatalság tovatűnő képeit juttatják eszünkbe.
Emlékezünk.
Képzeletben elvonulnak előttünk a régi idők csillogó szemű, fiatal sportolói, fiúk és lányok, akiknek ma már őszül a hajuk, de szemük éppoly csillogó, mint akkor régen. A sport szeretetének a tüze hevíti őket, az a tűz, melyet fáklyaként adnak át a fiatal nemzedéknek: Fogjátok, s vigyétek tovább ezt a „tüzet", hirdessétek az egészséges, edzett, szép test kultuszát!
S a képzelet, az emlékezet országútján egyre jönnek a sportolók: csupaszív labdarúgók, ruganyos léptű atléták, dagadó keblű birkózók, barnára sült úszók, ismert, vagy kevéssé ismert sportolók százai. Jönnek hosszú-hosszú sorokban a Dorogi Bányász S. C. 50 éves történetének szereplői, régi viadalok, hősi küzdelmek tanúi.
Rájuk emlékezünk most.
Rájuk, kik a semmiből virágzó sportéletet teremtettek, kik áldozatot és fáradtságot nem kímélve munkálkodtak az egészségesebb test, az emberibb jellem kialakításáért, kik mostoha körülmények között, dacolva a nehézségekkel hírt, dicsőséget szereztek a Dorogi Bányász Sport Clubnak; rájuk, akik ismertté tették a kis bányászközség nevét szerte a világon. Fél évszázados múltra emlékezünk, öt évtized sikerekben gazdag, küzdelmes múltjára. A kapitalizmus lelketlen robotja, a háborúk nyomora elől a sportba menekülő, a sportban vigaszt, felüdülést kereső fiatalok álmaira. Az álmokra, melyek szocializmust építő hazánk sportpolitikájában és eredményeiben teljesedtek be. Vissza