A természetben Isten nyomain

Előszó

Szeressük a szép természetet.

A művelt ember a lélek ösztönével szereti és keresi a szépet. Joga van hozzá, jól teszi!
Aristoteles a hozzá intézett ama kérdésre, miért szeretjük a szép dolgokat, igy válaszolt: ilyesmit csak a vakok kérdeznek. Ismeretes az a kedves epizód, mely Napoleonnal történt egy alkalommal: a császár, palotája valamelyik termének ajtaja előtt egyik udvarhölggyel találkozott. A hölgy tisztelettel visszalépve szólt a terembe tartó császárnak: parancsoljon fölség! A császár azonban előzékenyen engedte maga előtt belépni a hölgyet e szavak kiséretében: parancsoljon madame, a szépség előbb uralkodott, mint a császárok!
A jól rendezett életben érvényesülni kell a szépnek : etikában és etikettben, lakásban és öltözködésben, beszédben és modorban, gondolatban és cselekedetben egyaránt.
Eliramlik fölöttünk az idő s benne divatok váltják föl egymást, mig a szép iránti vonzalmunk megmarad, bár talán sokak ízlése elváltozik. A szépség kultusza mindenütt föllép a kultura nyomán s hozzátehetjük: minél eszményibb valamely korban az emberek gondolkodása, annál tökéletesebb a művészete.
A valóban művelt, mélyérzésű lelkület tudja legszebben kifejezni a szépet: építészetben, szobrászatban, festészetben, költészetben, szónoklatban és zenében egyaránt. Mivel a művészet fejlesztője a nemesebb érzelmeknek, azért mindenüvé eljut, ahol keresi az ember a jobbat, nemesebbet. Tartalmával, szimbólikájával oktat, lelkesít, az értelem és érzelem tanítója lesz.
A harmonikus élet a szépség jegyében áll, körülötte s benne szépségbe öltözködik lehetőleg minden, általa szebbé fejlődik a lélek. A fejlődés nagy törvénye az emberi léleken is érvényesül; a lélek sem kész, alakítani kell a nemes lelkesülés, a fegyelmezettség, az erős akarat ecsetével, vésőjével. Vissza