Hajós Hollanda Éva

Előszó

Közel negyedszázados munkásságát tekinti át Hajós-Hollanda Éva festőművész reprezentatív albuma. Neves mesterek tanítványaként sajátította el a festészet műhelytitkait. Hosszú évek alkotói munkája fejlesztette ki meglévő képességét és mai eredményeit. Az útkeresés kezdeti bizonytalansága után felismerte a számára legalkalmasabb festői irányzatot, és mestereit követve - de nem utánozva - döntött a természetelvű festészet mellett és hű maradt hozzá a mai napig.
Napjainkban nem könnyű vállalni ezt a művészeti irányzatot, mert nem tartják eléggé modernnek és avantgarde-nak, de az biztos, hogy ma is népszerű és közkedvelt festői stílus. Hajós Hollanda Éva a látványfestészet nemes hagyományaiból indult el és úgy tűnik, most már emellett is marad. Választásának fő oka, hogy természetszerető és természetvédő elveit így is kifejezésre juttathatja. Ez a civilizáció átkos körülményeitől való elhatárolódás attitűdje egyben kihívás a művészet elbizonytalanodása és vétkes eltorzulása ellen is. A festészettel veszi ki részét a "green peace" mozgalomból, így akarja felhívni a figyelmet: milyen nagy a tétje az emberi "haladás" gátlástalanságának.
Sokat utazik, barangol itthon és külföldön, felfedezi a szép tájakat, város- és utcarészleteket. Ez a képekből áradó természet- és emberszeretet mindannyiunkból hasonló érzéseket vált ki. Mi is szeretjük a havas, fehér alföldet, a rőt, vörös fákat, a virágba borult földeket, a táj izgalmas részleteit. Egy meghitt utcarészlet, ház vagy szép kapu megfestése magával ragad bennünket is. Képein a budapesti Lánchíd nappali és éjszakai világításban szinte követeli a látvány természetbeni viszontlátásának igényét.
A természet szépségének megragadása mellett maga is létrehoz műtermében egy kellemes enteriőrt, egy finom csendéletet. Ezeken ragyognak a virágok, gyümölcsök, kancsók, mázas cserepek. A látvány megjelenítéséhez élénk, intenzív színeket használ. Nemcsak a táj, a virágok szépsége ragadja meg a nézőt, hanem az ember és a természet összetartozásának a rendeltetése. Az élet szépségébe vetett hit, a humanista ihletettségű művészet nagyobb és átfogóbb életszemléletet és valóságértelmezést jelent.
Képeit gondosan, átgondoltan építi, technikai felkészültségéhez tudatos koncepció párosul. Kompozíciós formanyelve határozott, követi a klasszikus hagyományokat. Ragaszkodik a valóság teremtette szituációból fakadó képalkotás öröméhez.
Rendkívül vonzó festészet Hajós Hollanda Éváé. Szerényen, de kitartóan halad a maga útján. Pályája egyenletesnek mondható, progresszív festészet. Ars poeticája a bölcs latin közmondás: semper plus et melius (mindig többet és jobbat).
Budapest, 1999. október
Ury Ibolya művészettörténész Vissza