Előszó
Olvasópróba. Leülünk egy nagy asztal körül, talán van ásványvíz és kávé, az asszisztens kiosztja a példányokat, a színészek lapozgatnak, lopva bemérik, mekkora lesz a szerepük, többnyire ekkor...
Tovább
Előszó
Olvasópróba. Leülünk egy nagy asztal körül, talán van ásványvíz és kávé, az asszisztens kiosztja a példányokat, a színészek lapozgatnak, lopva bemérik, mekkora lesz a szerepük, többnyire ekkor találkoznak először a szöveggel, a rendező zavartan vagy sem, mond néhány szót az előttünk álló hetekről, aztán ha van színészi ambíciója, nagy kedvvel, ha nem, hát álmosító monotonitással felolvassa a művet, cigiszünet, majd következik a koncepció, az a bizonyos rendezői, a végén, ha marad idő, a díszlettervező a makettet, a jelmeztervező a tervrajzokat mutatja, a többiek őszinte vagy annak tűnő érdeklődéssel fel-felállnak, az asztalnak fölébe hajolnak, netalántán kérdést tesznek fel. Ennyi. Holnap visszaolvasó.
Vlad olvasópróbáján nincsen példány. Ő maga madárlátta trikóban, nyúzott mackónadrágban és zokniban a színészek elé áll, és mutatja. Tréning. Egy kis gimnasztika meg mindenféle koncentrációs játék. "Lehet, hogy az előadást nem segíti, de egészséges", mondja mosolyogva, aztán megkérdi, ki mit olvasott Hoffmanntól. És tovább mosolyog, "nem baj, ha nem, elég, ha lapozgatjátok kicsit, a lényeg az, hogy mindenki válasszon magának egy szerepet. Egy szituációt. Mondatokat." Az arcokon értetlenség.
Vissza