Hajónapló 2009. december

Előszó

Részlet:
Labda, koponya
Június első napjai, ez már a nyár. Az iskolások még ugyan az iskolaudvar kerítése mögé zárva nyargalásznak körbe-körbe, de órák már nemigen vannak. A kerítés: egyik oldalról a földszintes, három osztályteremből álló iskolaépület, vele szemben a tanító elvtársak feleségei által "rendben tartott" tyúkólak meg disznóólak, másfelől Bolyiék rogyadozó deszkakerítése, szemben meg a szolgálati lakások csenevész kertecskéi - ezek határolják az udvart vagyis a focipáya négyszögét, ahol torpedógatyás, svájcisapkás csikók kergetik a lukas gumilabdát. Őt is beveszik. Tán mert a kántor-tanító kisfia, tán mert van abban valami, amit a tornatanár bácsi mondogat, amikor percekig elbámulja a dekázgató gyereket: "ebből válogatott lesz, meglátjátok, egy Kocsik Kocka!". Neki így aztán nem Puskás, hanem Kocsis. Végülis mindegy, egyiket sem látta játszani. Csak a képeket nézegette folyton Dr Csanádi Árpád focikönyvében, abban is azt, ahogy a Kocka folyton ollózik. Ezt valahogy nagyon megjegyezte: doktorcsanádi meg az ollózás. "Játsszál, kisfiam!" - mondogatta a bácsi, ő meg játszott, ha bevették. Június első napjai, most temetik Joseph Haydnt, de erről a svájcisapkások mit se tudnak, sőt ez három-négyéves gyerek még a berni döntőt se veszi észre, és ez már súlyosabb. Vajon mit csinál, amikor a felnőttek, a rádióra ragadnak?! Vissza