Előszó
Részlet a könyvből:
"Az este korán feküdt le. Megszívlelte Kertészné tanácsát és bekapott egy nyugtatót. Így is későre aludt el. Keserű szájízzel ébredt, és noha nem emlékezett az álmára, nyomasztó hangulat kerítette hatalmába. Korán felriadt. Az olvasólámpa gyenge fényében a csergőórára néz. A mánus aprót kattanva ugrik át a hatoson, és még mindig semmi. Már éppen nyújtja a kezét, amikor csörögni kezd. Hagyja lejárni a rúgót, és mozdulatlanul figyeli a lámpa plafonra rajzolódó árnyékát. Szemét összehúzza, és ettől mozgásba lendülnek az árnyak.
Dezső ilyenkor már mindig ébren volt. Félálomban is hallotta jövés-menését. Amikor az óra csörgött, olyankor jött be a konyhából, nyomában a frissen főzött kávé illatával.
„Mi van?" „Mi lenne? Nem tudtam tovább aludni." „Pedig az éjjel megint sokáig olvastál.. ." „Tudod? .. ." Milyen őrjítő volt az elején - gondolja Jolánka -, minden második mondatát így kezdte: tudod?
„Tudod, Mókus, azt szeretném, ha már korán reggel rájönnél, hogy nélkülözhetetlen vagyok számodra." „Az vagy." - hallja vissza a régen elpukkant szavakat. És bár tudja: a mai nap végérvényesen lezárja életének Dezsőhöz tartozó részét, mégis bizsergést érez testében. Képzelete odavarázsolja őt az ágy elé.
„Kész a kávé" - hallja Dezső szavait. A nyomasztó csendben halkan kattan a mánus, és az incselkedő árnyak továbbra sem hagyják nyugton.
„Gyere közelebb" - suttogja, de a férfi kitér a mozdulat elől. „Kihűl a kávé, Mókus. S tudod, aztán ..."
Egy hülye állat volt! - löki le magáról a takarót. - ő csak este vagy éjjel kívánt meg. Mert lusta volt... Mire elkészült a kávéval, már meg is mosakodott, szinte útra készen állt. Későre találja meg a papucsát, szélén a szőrme, mint puha tenyér, simítja lábfejét. Kinyitja a szekrényt, és bár este előkészített mindent, a blúzok közt válogat. A tükörből gyűrött, álomtól torz arc néz rá. Utálja önmagát, de nem tudja, miért. Az álmos, gyűrött arcért? Vagy azért, hogy még most is Dezső után vágyakozik? Haját igazítja, és a mozdulattól elővillan tarkója, karcsú, fehér nyaka."
Vissza