Előszó
Részlet a könyvből:
Irtózatos erőfeszítéssel felemelte a fejét.
Érezte, hogy kínos, bocsánatkérő fintor ül az arcán.
- Kérlek szépen... ne haragudj... azt hiszem, most elveszítem az öntudatomat...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Irtózatos erőfeszítéssel felemelte a fejét.
Érezte, hogy kínos, bocsánatkérő fintor ül az arcán.
- Kérlek szépen... ne haragudj... azt hiszem, most elveszítem az öntudatomat
Nagyon távolról egy férfihangot hallott:
- Végy mély lélekzetet, Péter! Amilyen mélyet csak tudsz!
Aztán ugyanez a hang csattanva, ingerülten repült át a feje felett:
- Kérlek, magad vállaltad, hogy műtét alatt te állsz a feje mellett! Ha vállaltad, tessék is ott maradni, ne mászkálj el!
A műtő végéről valami dadogás hallatszott, valami magyarázkodás, de a szavak nem jutottak el az értelméig.
Aztán nagyon gyorsan egy kezet érzett, mely injekcióstűvel közeledik és valahol a szíve táján valami folyadékot lövell a bőre alá.
Lassan, kimerülten arra fordította a fejét. Nem az az orvos volt, akinek a feje mellett kellett volna állni. Kedves, fiatal, barna férfiarcot látott, amint reámosolygott. Elgyötörten, nehezen mozgó szájjal azt kérdezte tőle:
- Mennyi ideje már, hogy operáltok?
- Húsz perc...
Szeme reménytelenül lecsukódott.
Akkor még legalább másfél óra ...
Vissza