Hajnali fény

Előszó

Részlet a könyvből:

Prológus
Loni Kendra MacEwen alig tudta leplezni izgatottságát. A kétszobás ház kicsi és régi volt ugyan, de lakberendező szeme mindenütt lehetőséget látott benne. Lassan járta végig a szobákat. Képzeletében már fehér, viktoriánus stílusú függönyök lógtak az ablakok előtt, gyémántkemény lakk csillogott a kopott parkettán, élénk színű párnák és takarók pihentek a dagadozó kanapén és a székeken, és divatos színárnyalatokban ragyogtak a falak. Azt is látta lelki szemeivel, ahogy vidám kis tűz lobog a téglakandallóban, és nagy, zsemleszínű kutyája, Hanna, kényelmesen szundikál előtte. Loni sosem gondolta volna, hogy valaha régi házat fog kibérelni. Főleg nem bútorozottat. De valami nagyon megragadta ebben az elhagyatott, vidéki otthonban. Talán a csinos ablakfülkék, a kandalló mindkét oldalán található beépített könyvespolcok, vagy a régimódi, tölgyfa borítású, boltíves folyosó. Talán csak egyszerűen az egész ház hangulata. Egy biztos: abban a pillanatban, amikor belépett, meleg, békés érzés szállta meg. Szerencséje mosolyt csalt az arcára. Odalépett a mosogatóhoz, és kinézett az ablakon a nagy hátsó kertre, amelyet erős, két méter magas cédrusfa kerítés vett körül. Még egy jókora kutyaajtót is észrevett, amely a ház mellett álló garázsba vezetett. Amíg Loni az irodájában lesz, Hanna el tud majd bújni, ha rossz idő van, ami fontos szempont itt Oregonban, a magasan fekvő Crystal Fallsban, ahol nem ritka a hosszú, kemény tél. A mobiltelefon csengőhangja kizökkentette Lonit gondolataiból. A nővérétől várt hívást. Odasietett a mahagóni étkezőasztalhoz, és előkapta táskájából a telefont. Köszönés nélkül szólt bele: - Nem fogod elhinni! Vissza