Hajnalban

Előszó

A mindenható Atyaisten kétféle vadászt teremtett a világra, szerencsétlent meg a szerencséset. Ritka esetben tartoztam az utóbbiak közé. Kivételes esetek ugyan adódtak néha a számomra is, leginkább azért, mert esedezve csókolgattam Diana istenasszony kicsi kacsóit. Bevallom, hogy nem egy esetben virágözönt hintettem a lábai elé, sőt udvarolni próbáltam neki. Nem sok sikerrel.
Vannak vadászok, akik akár a saját területükön, akár vendégségben vadásznak, sikeresek. Bárhova ülnek, állnak, megy rájuk a vad. Apróvadas területen vadászva ők lövik a rókát, sőt rókákat, nagyvadason az erős kanokat vagy a legtöbb disznót.
"Több szerencséje van, mint esze" - mondják rá némelyek; "Bolondra süt legtöbbet a nap" - állítják többen. Somogyi létemre engem a Bakony fogadott kegyeibe. Ottani vadászataimon bárhova dugtak barátilag megjegyezve: "ez nem a legjobb hely, de bizonyosan itt is fogsz lőni valamit Jenő bácsi". Ritka kivétellel tényleg lőttem is.
Egyszer több napig tartó vadkárelhárító vadászaton oly igen eredményes voltam, hogy már szégyelltem kimenni a területre. Úgy taszigáltak, lökdöstek, menj már ki valamelyik lesre vagy cserkeljél! Megyei legfőbb Hallja kend! érkezett esti és hajnali leselkedésre. Tudjátok mit: ültessétek a helyemre, hátha szerencséje lesz. Ha lesz neki, ti is megkönnyebbültök, egy gonddal kevesebb. Hát nem úgy lett? Este egy jó kant, hajnalban meg csodálatos agancsú őzbakot lőtt. Vissza