Szúnyogháló

Fülszöveg

A rendszerváltást követően Münchenből Sopronba költöztem családommal, ott kerültem kapcsolatba az éppen akkoriban formálódó VÁRhely szerkesztőivel, és azóta három kötetemet gondozták, nagy törődéssel, lelkiismeretesen. Nem csupán azért bízom ezt is rájuk, mert korábban a kéziratok bő felét olvasták, ennél fontosabb, hogy értjük egymást.
A SZÚNYOGHÁLÓ védelmez a veszedelmes vérszívók ellen, de lehet akadály is, amelyen sem innen, sem onnan nem lehet átjutni. így éltem magam is majd' egy nemzedéknyi időn át, hiszen szülőföldemről nem utazhattam szabadon a Lajtán túlra, később pedig a német papírjaimmal lettem „persona non grata", kerültem a kitagadottak csapatába az akkor még Népköztársaság területén. Az elbeszélések is ebben a felemás lelki helyzetben teremtődtek: megbízóim szándéka az volt, hogy az 50-es évektől vázoljam fel a szenvedésre kárhoztatott magyarok helyzetét, természetesen a határon innen és túl, továbbá a történelem hajdanvolt tanúinak sorsát a jelenben. De mire elérkeztünk a forgatások előkészítéséig, változott a helyzet, az amerikai politikát már nem érdekelte Európa indiánjainak sorsa, nem adtak pénzt nyersanyagra, kamerákra, a produkciók költségeire. Sokáig maradtak asztalfiókban a fogalmazások, végül csak nyomdafestékre futotta. Köszönet a segítőknek, üdvözlet az olvasóknak, és egyfajta megbékélést nekem! Vissza