"Csak a reggelek borzalmasak..."

Előszó

Az életnek mindenütt van szennye, ártatlan áldozatok pusztulnak el szerte a világban, de a szomorú kiábrándultság ott ölt igazán hatalmas méreteket, ahol a vágy eleve vesztésre ítélve ütközik a realitással, és a "lehessek hű mindhalálig" költői könyörgés gyorsan meringó fogadalom lesz. Az idegbetegségbe, félelembe üldözött vagy az alkoholizmusba menekülők "klinikai realizmusa" azért veszélyes, mert az emberek kiszolgáltatottságukban, méltatlan helyzetükben, vergődések és szorongások közepette csak enni-aludni akarnak, s a vegetatív létezésükben arra már nem gondolnak: hogyan lehetne teljes szívvel szeretni azt a talpalatnyi hazát, aminek határait soha nem hegesedő sebhelyek rajzolják fel. A Duna-menti tékozló kis ország lakói három és fél évtizede élnek a teljes jövőtlenség hangulatában, valamennyien megfosztva a cselekvés jogától, legfeljebb csupán lelkükben vastagodhat némán a gyászszalag. Vissza

Fülszöveg

... bármerre is ficamodjon utam, sorsom, makacsul hiszek abban, hogy a szellem képviselőit nem lehet kifosztani, a hazában, népben, nemzetben való gondolkodás jogát elvenni tőle, bűnéül felróni, ha a magyarság múltját, jelenét, jövőjét félti. Sütő Andrást idézve: "A nyelv nem szentírás, de kapcája sem akármiféle betyárkodásnak." Márpedig egy olyan országban, ahol minden harmadik szó ismét kimondhatatlan, csak zsiványnak szegődhetnék el.
... utazásom előtt végigjártam az unalomig ismert utcákat, és séta közben Husz János legszebb imáját memorizáltam: "Keresd az igazat, hallgasd az igazat, tanuld az igazat, szeresd az igazat, mondj igazat, őrizd az igazat mindhalálig!" Ezt az erkölcsi parancsot s néhány megírandó ötletet raktároztam el a fejemben, hiszen tudtam, hogy Magyarországon csupán a gondolatok nem jelentés- és vámkötelesek.
... az elhagyott táj álmokban is lázít. Hiába temetődnek mélyre a fájdalmak, elég egy szó, mondat, s vége az önfegyelmű hallgatásnak. A becsapottság torzító zsibbadtsága sem feledteti, hogy megraboltak harminc éven át, deportálták előlem az igazságot. Létezik-e emberség-korrektúra ebben a kettészakadt történelemben? - töprengek mind gyakrabban emigrálásom óta, mert nem akarok egész életemben megtűrt vendég vagy kiátkozott zabifelnőtt lenni, hiszen így korán elkopnak lázadásaim.
... mind többen lesznek a bátran szembenézők, akik a magyarság féltő szeretetének fontosságát felismerik, s az egyre görcsösebben markoló tenyerek bölcsőjében törhetetlenné acélosodig a zászló rúdja. Generációmnak a szenvedésekből kovácsolt érvekkel kell lázadnia, s nem hinni tovább a nemzettudat pusztulásának okait magyarázó, alibi-cikkeknek, amelyek elaltatják a lelkiismeretet. Vissza