Egyetemes történet III.

Előszó

Bármily nehéz dolog is különböző kultúrákat egymással összehasonlítani és eredményeiket kölcsönösen értékelni, annyi mégis bizonyosnak látszik, hogy a kései középkor még nem jelentett egyedülálló magaslatot az emberiség fejlődésében. Az antik kultúrák szellemi elevensége, politikai szervezetük ereje és arányai még csak csodált ideáljai a középkorvégi embernek. De talán saját korában sem tekinthetjük a Föld felszínén versenyen kívül állónak a középkor fejlődését: a kínai kultúrával lehet s szokásos is egy színvonalon elképzelni társadalmának formáit, eredményeit.
Az újkor négy-öt évszázada következett ezután; és a mi mai életünk szinte valami szédítő magasságú szerkezet tetejéről néz alá mindenre, amit emberi társadalmak valaha is teremtettek. Ami soha meg nem történt eddig: egyetlen kultúra lett úrrá a Föld minden népén, ehhez kell minden más idegen társadalomfejlődésnek is sietve alkalmazkodnia, ha önállóságából, egyéni vonásaiból meg akar menteni valamit.
Miként történhetett ez?
Kétségtelen, hogy az európai ember különleges, kiváltságos szellemi-lelki sajátságaiból nem magyarázhatjuk meg ezt a csodálatos fejlődést. De bizonyos az is, hogy nem a véletlen dolga, nem az események, eredmények kedvező összetalálkozása az európai kultúrfejlődés. Megvannak a belső törvényei és e törvényeknek megállapítása, megértése az egyetemes történelemnek a feladata. Ezzel járul hozzá ahhoz, hogy az ember megismerje helyét és sorsát a világban. Vissza