Hajnal Gabriella

Előszó

Részlet a könyvből:

"A 20. század második felének hazai művészete Hajnal Gabriella munkássága nélkül nem írható le. Az állandóság, hűség és kitartás jut eszébe a szemlélőnek. Választott műfaja, a gobelin nem más, mint a türelem, megfontoltság és egyszersmind a végtelen idő műfaja. Mindenféle értelemben, úgy is, mint a lassú teremtésé, és úgy is, mint a sokáig változatlanul maradóé.
A festőként induló Hajnal Gabriella művészi pályája nem szerencsés korszakban kezdődött. A festészet valós esélyei, lehetőségei kifejezetten rosszak voltak. Az a bizonyos "légüres tér" a valóságban létezett, nemcsak szimbolikusan, az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején. A világtól való elzártság kettős volt, idehaza a szereplést, bemutatkozást, a kiállítás lehetőségét mindig az ideológia határozta meg, a mit lehet, mit nem lehet korlátjai között pedig valóban jó művészet nem jöhet létre. A hazai művészet az egyetemes mozgásoktól is el volt zárva, s a kettős légüres színtér egy pályakezdő számára a reménytelenséget is jelenthette volna. Hajnal Gabriella azonban kicsit véletlenül, de szinte sorsszerűen felfedezte magának a gobelint. Ma már érthetetlen, hogy a kárpitművészet műfajára nem pontosan ugyanazok a rendszabályok vonatkoztak, mint a festészetre vagy a szobrászatra, így megadatott számára az alkotás relatív szabadsága. A viszonyok és lehetőségek persze ettől nem sokat változtak, de legalább átélhette a munkára, a feladatra koncentrálás boldogságát." Vissza