Én vagyok az (dedikált példány)

Fülszöveg

Hajnal Gábor 1912-ben született egy Vas megyei faluban. Iskoláit Szombathelyen és Budapesten végezte. Az érettségit követően, a harmincas években magántisztviselő volt, 1940-től a felszabadulásig segédmunkás a Weiss Manfréd vasöntödében, majd a konzervgyárban. 1945 után jogot végzett. Egy ideig az Igazságügyminisztériumban, majd a Fővárosi Tanácsnál dolgozott, ezt követően különböző folyóiratok munkatársa volt. Jelenleg költői és műfordítói munkásságának él. Versei 1936 óta jelennek meg rendszeresen. Tizennyolc verskötete (ezen belül két ifjúsági), tizenhét műfordítás-kötete (pl. Hölderlin, Goethe, Schiller, Grillparzer, Brecht, Günter Kunert, Bobrowski, H. C. Artmann) jelent meg, és közel ugyanannyi műfordítás-antológiát szerkesztett. Lírai műveken kívül drámákat is fordított, ezek közül több színre került, illetőleg rádióban, televízióban sugározták. számos versét külföldi folyóiratokban is (Akzente, Literatur und Kritik, Podium, Sinn und Form stb.) közölték. 1978-ban német fordításban, válogatott verskötete látott napvilágot a Reclam Verlag kiadásában, Franz Fühmann utószavával; fordítói Franz Fühmann, Günter Kunert, Heinz Kahlau és Paul Kárpáti voltak. 1970-ben József Attila-díjjal tüntették ki.
Ezt a kötetet Hajnal Gábor 70. születésnapja alkalmából adtuk ki. Az Én-vagyok az a költő eddig köteteiben már megjelent verseiből ad válogatást, és az 1979-1980-as évek új verseit mutatja be, közel öt évtized verstermését öleli fel. Méltán viseli címét. Sorsának, költői személyiségének következetes, olykor szinte kihívó vállalása - Vagy elfogadott/ vagy nem: /nem változom meg" - egyik legjellemzőbb vonása Hajnal Gábor költészetének. De párhuzamosan, ugyanilyen hangsúllyal vonul végig líráján a folytonosan változó világ folytonosan változó befogadása és a megfogalmazása; "... szüntelen /új forma és új tartalom/születik s én megragadom" - hirdeti szinte programként egyik versében. E kettősségről így vall a költő:
"E kötet magában hordja a felölelt korszak történelmét, személyes, külső és belső történelmemre vetülve. De nyomon követhető e kötetben a lírai megfogalmazás, a formaváltások "történelme" is. Gazdaságos versépítésre törekszem mind a kötött mértékű versben, mind az úgynevezett szabad versben. Egyre inkább szükségét érzem a tömörítésnek, a öltői értelemben vett lehető legpontosabb megfogalmazás érdekében. Ennek során a kötött mértékű vers gyakran elveszti szabályosságát, a sorok üteme átalakul, diszharmónia keletkezik, a rím fölöslegessé válik, a vers rövidebb, puritánabb lesz, a szavak megválasztásában a dísztelenebbet, az egyszerűbbet keresem - a szikárabb mondanivaló, a verssé sűrűsödő indulat kívánja ezt tőlem. De 1979-ben hirtelen néhány barokk forma is belekívánkozott verseim közé. Úgy látszik, ismét új periódusba jutottam.
Sok évtizedes tapasztalás, tépelődés után szeretnék úgy verset írni, mintha halálom órájában vallanék életemről, tetteimről, indítékaimról. Mint akinek semmi oka már, hogy tekintettel legyen bármire, bárkire, csak a tiszta igazat vallja, de az igazat, a fontosat feltétlenül ki akarja mondani." Vissza