Hajnal előtt...

Előszó

Zuhogott az eső.
Az ősvölgy lakói türelmüket vesztve szűköltek. Dühösek voltak, mert nem tudták ml történt. Szőrzetük felkészült a nyárra és most dideregve hevernek, ülnek barlangjaikban. Magtáruk isi fogytán volt. A barlangok mélyén alig volt már savanyú falevél, mag, édes gyökér. Vadászni sem lehetett. A talaj sikos volt és ragacsos. Különben is elgyengültek az éhségtől. Izmaik elernyedtek, szemük a vízpárás, hideg levegőtől gyulladásos lett.
Még szeretkezni sem volt kedvük.
Ült a törzs a barlangokban és dühöngött. Néha egészen jelentéktelen apróságokon összevesztek és véresen marakodtak. Ilyenkor összefutottak a barlangokból oda, ahol kirobbant a verekedés és tépték, harapták -egymást.
Nagyon éhesek voltak.
Mentek volna tovább, de mindenütt viz volt. Sárga, piszkos viz. Kis és nagy állatok hulláival, kidöntött fákkal, páfrányokkal telített bűzös viz. Napról-napra feljebb szorultak a hegyoldalban. A virágzó, buja, fűvel, húsos levelű növényekkel benőtt völgy eltűnt.
Az öregebbek már ki sem mozdultak a barlangokból. Gyulladt szemeikkel belebámultaik a sötétbe és a sovány készletből majszolgattaik.
A törzs legöregebbje és feje: Ti-ku, tanácstalanul töprengett fekvőhelyén. Tekintélye megcsappant, rendcsináló morgásait, figyelmeztetéseit, fenyegetéseit figyelembe sem vették. A csorda ősi rendjét felbomlás fenyegette. Vissza