Hajdúböszörmény a festők városa

Előszó

Ha a hajdúböszörményi festészet kibontakozásának kezdeteit keressük, meg kell állapítanunk, hogy a legtöbb mezővároshoz hasonlóan itt sem alakulhatott ki idejekorán e tevékenység társadalmi presztízse. Ennek tudható be, hogy végül az első ismert helyi születésű, a XIX. század végén még komolyabb ambíciókkal induló festőt, Magi Eleket (1877-1909) is jogi pályára terelték a szülei, fiatalon bekövetkezett haláláig így sajnos nem hoz- hatott létre jelentős életművet.
Felmerülhet a kérdés: miért állítja címével mégis ez a kiadvány, hogy Hajdúböszörmény a festők városa? Az 1930-as évekre munkába állt egy generáció, akiknek a tevékenysége miatt elég hamar így látszhatott, a Debreczeni Újság 1934. december 25-ei számában ugyanis Kampler Kálmán és Magi Zoltán kiállítása címmel megjelent egy írás, amiben a következőket olvassuk: „Hajdúböszörmény minden kétségen felül a festők városa. Innen indult el útjára Káplár Miklós, ugyancsak hajdúböszörményi művész Király Jenő és Pál Nagy Zsiga is, akiknek nevét az egész ország ismeri, és Hajdúböszörménybe való Kampler Kálmán és Magi Zoltán, akik január 13-án Debrecenben a Déri múzeumban rendezik meg kiállításukat." A cikk ugyan szerzői név nélkül jelent meg, de feltehetően az elsősorban alkotóként ismert Vadász Endre állt a hátterében, aki Káplár Miklós és Maghy Zoltán munkáinak máskor külön cikket is szentelt. Egy, a hajdúböszörményi Maróthi György Általános Iskola lapjának 1996/1-2. számában megjelent interjúban Maghy Zoltán pedig több mint hatvan év távlatából emlékezett meg a jelen könyv címét motiváló gondolatról: „négyen-öten voltunk itt festők. Egy debreceni újságíró meg is írta, hogy Hajdúböszörmény a festők városa, mert Hajdú megyében, Debrecen kivételével, egy város sem tudott annyi festőművészt felmutatni, mint Böszörmény."
Ugyanakkor belátható, hogy az alföldi festőkolóniákhoz fogható aktivitás a XX. század elején sem alakult ki Hajdúböszörményben, ezért a XIX. század második felétől máris fontos művésztelepi helyszínné váló Szolnok (Aba-Novák Vilmos, Fényes Adolf) és a XX. század első évtizedének végétől erősödő Hódmezővásárhely (Rudnay Gyula, Tornyai János) történetileg jóval meghatározóbb csomóponttá váltak, aminek a településekhez kapcsolható képzőművészeti élet későbbi kibontakozására és megítélésére is jelentős hatása lett. A nagy Magyarország területén a legnagyobb hatású festőkolónia Nagybányán jött létre, tagjai a plein air jegyében már a XIX. század végén kapcsolódtak a nemzetközi áramlatokhoz. Vissza