Jogtörténeti kutatómunkánk hiányosságairól és követelményeiről (dedikált példány)

Előszó

Múltunk eseményeinek megértésében, az egyes történelmi korszakok fényének és árnyékának, valamint a fejlődés-visszaesés okainak, a múltbéli mindennapok sodrában élő emberek sorsának megmutatásában jelentős szerepe van a jogtörténetnek. Az, hogy a hétköznapok embere milyen szabályok (normák) keretei között és hogyan élte le életét, miképpen büntették, ha e normákat megsértette, milyen eljárás (procedura) során és milyen bizonyítékokra alapozottan hozták meg ügyében a norma megsértéséért járó szankciót - alapvető kérdés a történettudomány számára is. E kérdéseket (és a többi hasonlót) hazai jogtörténettudományunknak kell - tudományosan, tehát minden prekoncepciótól és a felmerülő-eltűnő divatok hatásától mentesen - megválaszolnia. E válaszok megadása azonban nem könnyű, egyrészt azért, mert "mélységesen mély a múltnak kútja", a tudományágnak egy évezredes út buktatóit és kanyarjait kell feltárnia, ezen belül minden történelmi periódusban hitelesen meg kell mutatnia, hogy mi változott meg, és e változásnak milyen anyagi-társadalmi vagy egyéb okai voltak. Ezért a kérdések feltevése és a megválaszolásukhoz szükséges dokumentumok feldolgozása nagy felkészültséget és felelősséget követel meg a kutatótól. A kérdések megválaszolása érdekében fel kell tárnia a rendelkezésre álló (vagy elérhető) valamennyi levéltári forrást, gondosan értékelnie kell ezek adatait, felelősen csak ezekre építheti judiciumait, mert hűen, jól dokumentálva kell bemutatnia a változások irányát és - természetesen - vargabetűit, valamint ezek okait is... Vissza