Júlia a jövőlátó

Előszó

Júliáról talán másfél éve hallottam először, a Vörösmarty Művelődési Házban, ahova öngyógyító tanfolyamra jártam. A tanfolyam vezetője nem is gyógyítóként, hanem jövendőmondóként említette, csak úgy mellékesen. Nem is tudom, miért maradt meg bennem a neve és a fogalom, talán az a magyarázata, hogy később újabb hír formájában felmerült a neve. Miskolcon, illetve Magyarországon az 1988-as fordulat óta szinte robbanásszerűen kezdődött el az eszmék szabad áramlása, amely ez esetben az ezoterika ismeretét jelentette.
Azt csak egy Kelet-Európában élő tudhatja, valójában mit jelent az eszmék szabad áramlásának lehetősége. Hiszen itt még az értelmiség bizonyos köreiben sem voltak tisztában azzal, mit is jelenthet ez a fogalom. Amikor a nyolcvanas évek elején felvetődött a két világrendszer ideológiai harca, a néven nevezett lényeg, akkor került be ez a fogalom a mindennapi ismeretek közé. Valójában ez volt a meggyőződéses marxisták aduja a renitens értelmiségi útkeresésekre, hogy a szabad áramlás lehetősége megzavarja az emberek gondolkodását, úgymond eltántoríthatja őket az igazságtól.
Miről is volt szó tulajdonképpen? Arról a tényről, hogy a háború utáni új érdekszférák kialakulása, vagy erőszakos kialakítása után, szinte az egész Kelet-Európa a szovjet érdekszféra kebelébe került. Ennek nem csak katonai-ideológiai vonzata volt, hanem kulturális morális vonzata is. Míg Magyarország esetében a második világháború előtt egyfajta korai polgári társadalom élt és létezett a maga viszonylagos szellemi-gondolkodási szabadságával, addig a szovjet birodalom térnyerése után a hegemóniára törekvő materialista ideológia minden másféle gondolkodást igyekezett kiküszöbölni, kiirtani. Vissza