Hajdú-Bihar megyei üzemi tárlatok '84

Előszó

A Hajdú-Bihar megyei Üzemi Tárlatok rendezvénysorozatának több mint egy évtizedes múltja van. A hetvenes évek elején elindult művészeti-művelődéspolitikai mozgalmat már a célok meghirdetésekor is nagy érdeklődés kísérte. Érdeklődés és figyelem nyilvánult meg a megyében élő és aktívan dolgozó művészek részéről, akik megértették az alkotó művészek és termelő kollektívák egymásra találásának szükségességét. A befogadás, a támogatás szándéka fogalmazódott meg az ipari és mezőgazdasági üzemek, szolgáltató egységek, intézmények hétköznapjaiban, ahol felismerték a művészet jelentőségét a dolgozó emberek ízlésvilágának formálásában, a szocialista tudat fejlesztésében. Az elmúlt időszakban voltak kételkedők is, akik kétségbe vonták egy ilyen művészeti-közművelődési akció létjogosultságát. Mások - hol halkan, hol hangosan - azt mondogatták, hogy kifulladt, elfáradt ez a sokat ígérő szakszervezeti törekvés. Meggyőződésem, hogy egyik álláspontot vallóknak sincs igaza. Nincs, mert az Üzemi Tárlatok rendezvényei minden évben hoztak valami újat, valami érdemlegeset és színesítették a még csak „kamaszkorban" levő mozgalom palettáját. A legtöbbet abban hozták, hogy a művészeti alkotások emberközelbe kerültek, közelebb az egyre inkább értő munkásokhoz, mezőgazdasági dolgozókhoz. Ezek a tárlatok mindig elindítottak egy újfajta gondolkodást, fejlesztették az egyes emberek, kisebb és nagyobb közönségek látásmódját. Segítették, hogy a tárlatlátogató ne csak nézzen, hanem lásson is. Lásson a saját maga formálta optikán keresztül és mindjobban értse azt, ahogy egy művész nézi-látja a saját környezetét, a világot és benne az embert. Napjainkban különösen hangsúlyos feladat, hogy minden társadalmi rétegben erősítsük a szocialista közgondolkodást, a máért és a jövőért felelősséget vállaló elkötelezettséget, a bizalomra épített közhangulatot és fejlesszük a munkahelyi légkört. Márpedig, hogy egy ember az adott munkahely kisebb vagy nagyobb közösségében jól érezze magát, nagy szerepe van a környezet-esztétikának. Ha a munkahelyen jelen van a művészet, a szépség, ott jobb, felszabadultabb, optimistább a hangulat is. Évek múltán is azt kívánhatjuk a szakszervezetek által kezdeményezett és sok értéket felmutató mozgalomnak: nyissa még szélesebbre a kapuit. Az üzemek tárulkozzanak ki még erőteljesebben a művészet befogadására és támogatására. Adjanak otthont a tartalmában gazdag, formavilágában igényesen sokrétű művészi alkotásoknak. Nyissák a dolgozó emberek tudatát, segítsék eligazodásukat a művészetek világában, hallgassák, segítsék elő véleményük formálódását és közvetítsék azokat. A kiállító művészek leljenek minél több örömet, hasznos tapasztalatot útjuk folytatásához a munkásemberek körében. Együtt és egyetértésben tegyünk minél többet politikai, művészeti és emberi céljaink megvalósításában. Vissza