Hajdú-Bihar megye - Sárrét

Előszó

Nem túlzás azt állítani, hogy ez a könyv hiányt pótol több szempontból is. A Sárrétnek ugyan gazdag irodalma van, a legfontosabb történelmi, gazdaságtörténeti, néprajzi kérdéseket már tisztázta a tudomány, hála Osváth Pál, K. Nagy Sándor, Szűcs Sándor és mások munkásságának, de nem volt a kezünkben egy olyan kiadvány, amely így együtt mutatta volna be a Sárréti Településegyüttes Társulás, zömmel a volt püspökladányi járás településeit. Ezért tudom melegen ajánlani a könyvet mind az érintetteknek, mind a kívülállóknak. Az érdekelteknek azért, mert általa erősödhet bennük egy új identitástudat Nádudvartól Biharnagybajomig, Püspökladánytól Földesig. A kistérségnek ugyanis nincs évszázadokra visszanyúló történelmi múltja, szerves, közös hagyománya, települései egykor négy vármegyéhez: Szabolcshoz, Békéshez, Biharhoz, illetve az 1876-ban létrehívott Hajdú vármegyéhez tartoztak. Sorsuk annyiban közös, amennyiben viharos volt a történelmük: szinte csodával határos, hogy annyi dúlás, pusztítás után mindig maradt a lakosságnak ereje az élet megújításához, az építkezéshez, az alkotáshoz.
Ajánlom a kiadványt az irántunk érdeklődőknek is, mert megismerhetnek bennünket, érzékelhetik gondjainkat, bajainkat, felfigyelhetnek értékeinkre, s meggyőződhetnek róla, hogy bizony méltánytalanság történt az országnak ezzel a szegletével, a magyarságnak ezzel a népcsoportjával. A Sárrét vidékét és lakosságát magára hagyták minden időben, a jobbágyfelszabadítás, az árvízrendezés után éppúgy, mint századunk minden történelmi periódusában. Az ország irányítói sem a múltban, sem a közelmúltban nem folytattak olyan településpolitikát, amely gondolt volna a térség falvainak fejlesztésével. Ennek következtében nincs elegendő munkahely, a fejlődés ellenére alacsony színvonalú az infrastruktúra, nem csoda, ha a lakosság legaktívabb rétegének egy része elhagyta szülőföldjét. A települések többségében az elöregedés folyamata figyelhető meg. Vissza