Előszó
Részlet az I. kötetből:
Üdvözlet az Olvasónak!
Dienes Valéria, Szekszárd szülötte, az első magyar professzornő élete alkonyán így emlékezik: „ azt hirdettem, hogy nem azért kell a nőket szabad térre bocsátani, mert vannak ők is olyanok, mint a férfiak, hanem azért, mert mások, mint a férfiak. Ezért mindenütt azt hangoztattam a feminista előadásokon, hogy azért kell a nőnek szóhoz jutnia minden téren - még politikailag is mert másra gondol, mint a férfiak, más az egész belső világa! Ha tehát az ő belső világa más, akkor mást fog csinálni a társadalomból. Másra fog terelődni a figyelme: ha kimarad a női vélemény a világból, akkor hiányzik belőle valami " Tegyük hozzá az 1975-ben mondott szavakhoz egy emberöltő múltán: lehet, hogy azért érezzük rosszul magunkat a világban, mert annak körvonalait, sőt belső erővonalait is a férfiak húzták meg - a maguk kedvére.
Mit lehetne megtanulni a nőktől? Erre is akar válaszolni ez a háromkötetes mű, amely most a Tisztelt Olvasó kezében van, s amelyhez hasonlót -bármily meglepő is ez - soha, egyetlen megyében sem készítettek. Kétségtelen, hogy Tolna megye méltán dicsekedhet az első tíz magyar írónőből kettővel: a teljesen elfeledett Kazinczy Klárával és Bezerédj Amáliával, az első igazi gyermekkönyv szerzőjével, de ez a korántsem köztudott tény nem ösztönözte megyénk alkotóit az érdeklődésre, másokat pedig még kevésbé vethetett vissza törekvésükben. Valljuk be töredelmesen: a férfi nem érti, és ennek következtében nem értékeli, nem szereti a női irodalmat. Önmagát keresi benne, s ha azt nem találja, félreteszi, ráfogja, hogy gyenge, érdektelen. Eljut odáig, hogy női irodalom nem volt, nincs, és nem is lesz: a nők alkalmatlanok ilyesmire.
Ez a kötet éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Az 1706-ban II. Rákóczi Ferenchez írott levéltől Török Sophie 194l-es visszaemlékezéséig minden sorát nők, Tolna megyei, vagy ide kötődő nők írták. Csapó Ida naplóját utoljára a XX. század elején olvashatták azok, akik kíváncsiak az 1828-1853 közötti izgalmas negyedszázadra. A naplóírónő a fiumei kormányzó felesége, Liszt Ferenc is megtiszteli egy számára írt művel, tanúja Kossuth és Széchenyi vitájának, de tanúja Haynau magamentő igyekezetének is. Van azonban részvétteljes szava a gyűlölt férfiú családjának nőtagjairól: ilyet csak egy másik nő érezhet át, ahogy az egész történelem valahogy nagyon más az ő szemszögéből. Egy következő napló - a 17 éves Augusz Annáé - Liszt Ferenc 1865-ös szekszárdi tartózkodásának hű és avatott tanúja (dr. Hadnagy Albert és Prahács Margit fordításában).
Vissza