Tótfalusi grúz betűinek nyomában (dedikált példány)

Előszó

1980. június 15-én a Népszabadságban Dán Róbert hírt adott arról, hogy Amszterdamban megtalálta Tótfalusi Kis Miklós grúz betűinek mintalapját, majd a Magyar Könyvszemle 1980. évi 4. számában is publikálta erre vonatkozó megállapításait. Rövidesen a grúz sajtó is reagált: a Komuniszt 1980. szeptember 7-i számában Tardy Lajos és Guram Saradze terjedelmes cikkben foglalkozott az eseménnyel és összefoglalást adott annak előzményeiről.
Mivel a hazai és külföldi szakirodalomban több mint nyolcvan év óta ismételten felbukkan ez a problematikus és ma sem teljesen megoldható kérdés, időszerűnek látszik, hogy most, amikor Dán Róbert felfedezésének birtokában, ha nem is mindent, de sokkal többet tudunk, az amszterdami mintalapot forrásként hasznosítva, rendezzük eddigi ismereteinket és helyreigazítsuk az érvényüket vesztett régebbi megállapításokat. Ilyen szándékkal íródtak itt következő fejtegetéseim, amelyek Istvánovits Mártonnak, a grúz nyelv és kultúra kiváló ismerőjének áldozatkész hozzájárulásával jöhettek létre. Pótolhatatlan segítségének szerény jeléül kívántam azt e szokásostól eltérő helyen köszönettel nyugtázni.
A grúz betűk metszésének forrásai és irodalma Tótfalusi Kis Miklós grúz betűinek legrégibb forrása maga a Mentség, ahol széles körű betűmetszői tevékenységéről számot adva, többek között ezeket mondja:
"... én nemcsak a szomszéd országoknak,... hanem (hiremet hallván), a messze való országok is requiráltanak engemet szolgálatom iránt. Hol vagyon Amszterdámhoz képest Armenia? Azoknak sokat szolgáltam ! Hol vagyon Georgia ad radices caucasi? Azoknak soha nem lévén nyomtatások, hanem (mint a törökök) csak manuscriptummal élvén, reávötte magát a királyok, és maga leirván az alphabetumot és valami kontextust, ugy küldötte nékem Amsterdámba. Én pedig nem approbálván azt a formát, más, módosabb betűket csináltam nékiek, melyen igen örültenek!..." Vissza