"Hadúr megfizet érte, reméljük!"

Előszó

Illyés Gyula és Gara László levelezésének válogatott kiadásával nem csupán egy író és műfordítója közötti élethosszig tartó barátság bizonyítékát veheti kezébe az olvasó, de egy figyelemre méltó „áttörési kísérlet" dokumentumát is. Gara László, akinek nevénél felütve a lexikont ezt találjuk: „Párizsban élt író, újságíró, műfordító", de akinek munkaköre néhány szóval valójában leírhatatlan, a megszállottak lelkesedésével dolgozott a magyar irodalom franciaországi népszerűsítésén. Számára a kortárs tollforgatók között Illyés első ember volt, emberi és irodalmi eszmény; őt tartotta legalkalmasabbnak arra, hogy művészetével megrengesse a franciák legendás közönyösségének falait, s a magyar költészet hangjának képviselőjévé váljon a francia irodalomban.
Igazságtalan volna - bár nem teljesen alaptalan - egyedül a francia kultúra zárkózottságával hozakodni elő akkor, mikor az efféle, az első világháború után egyre sűrűsödő „behatolási kísérleteket", ha nem is sziszifuszi, de legalábbis herkulesi vállalkozásnak nevezzük. A magyar irodalom hangját hallatni a világ más nagy kultúráiban, így például Angliában sem volt könnyű feladat. A franciaországi helyzeten a világháború után a francia-magyar diplomáciai kapcsolatok hűvössége is nehezített. A húszas-harmincas évek hivatalos Magyarországa nem beszélt egy nyelvet a korabeli Franciaországgal, s ez a hivatalos úton propagált irodalmi művek franciaországi kudarcában is megmutatkozott. Ám 1945, s főként 1956 után is megdöbbentő tehetségtelenségről és tétlenségről tettek tanúbizonyságot a magyar irodalom külföldi népszerűsítéséért felelős kulturális szervek - ahogy erről épp a jelen levelezés tanúskodik. Vissza