Hadtörténelmi Közlemények 2017. június

Fülszöveg

E számunk tartalmából
„1913-ra a Monarchia geostratégiai helyzete hatalmasat romlott, hiszen a határain sorakozó, az abbáziai antant idején még baráti pufferállamok mindegyike ellenségessé vált vele szemben. A pufferzóna jelentősen délre tolódott és nem is volt ösz-szefüggő. Mindeközben a nagyhatalmak egyre ellenségesebben szemlélték balkáni tevékenységét, noha a Monarchia vezetése nem volt képes erélyes külpolitikát folytatni, melynek oka a permanens belpolitikai válságban (bankkérdés, hadsereg vezényleti nyelve körül kikristályosodó 48-as és 67-es ellentét), a hivatalok átpolitizáltságának növekedésében-klikkesedésében, a „politikai katolicizmus" erősödő szerepében, a diplomaták tájékozatlanságában, a Bosznia feletti rivalizálásában, a cseh-osztrák-magyar ellentétben, a német-, osztrák-magyar külpolitikai koncepciók különbségében, a gazdasági behatolást és a hadsereg fenntartását egyaránt lehetetlenné tévő tőkehiányban keresendő."
(Demeter Gábor: Külpolitikai alternatívák: a... Tovább

Fülszöveg

E számunk tartalmából
„1913-ra a Monarchia geostratégiai helyzete hatalmasat romlott, hiszen a határain sorakozó, az abbáziai antant idején még baráti pufferállamok mindegyike ellenségessé vált vele szemben. A pufferzóna jelentősen délre tolódott és nem is volt ösz-szefüggő. Mindeközben a nagyhatalmak egyre ellenségesebben szemlélték balkáni tevékenységét, noha a Monarchia vezetése nem volt képes erélyes külpolitikát folytatni, melynek oka a permanens belpolitikai válságban (bankkérdés, hadsereg vezényleti nyelve körül kikristályosodó 48-as és 67-es ellentét), a hivatalok átpolitizáltságának növekedésében-klikkesedésében, a „politikai katolicizmus" erősödő szerepében, a diplomaták tájékozatlanságában, a Bosznia feletti rivalizálásában, a cseh-osztrák-magyar ellentétben, a német-, osztrák-magyar külpolitikai koncepciók különbségében, a gazdasági behatolást és a hadsereg fenntartását egyaránt lehetetlenné tévő tőkehiányban keresendő."
(Demeter Gábor: Külpolitikai alternatívák: a magyar politikai elit (Burián, Thallóczy, Tisza) véleménye a balkáni kérdés rendezéséről 1912-1915 között)
„Az orosz diplomácia még a mozgósítást megelőző napokban is Románia megnyerését tekintette fő céljának a Balkánon. Az említett Pokrovszkij publikálta Szazonov orosz külügyminiszter táviratát, amelyben két nappal a mozgósítás előtt utasította bukaresti követét: ajánlja fel Romániának Erdélyt, azonnali csatlakozása béréül. Hasonló ajánlatokat tett Szazonov a háború kitörése után, szövetségesei tudtával, de eredménytelenül. Ugyancsak eredménytelenek voltak kísérletei Bulgária megnyerésére.
Hartwig orosz követ és Artamonov ezredes mindenesetre biztosították a szerb kormányt és vezérkart, hogy a Monarchia támadása esetén nem hagyják cserben Szerbiát. Arról azonban nem tudunk, hogy hadműveleti terveket egyeztettek volna Belgráddal. Paléologue pétervári francia követ szerint az orosz kormány, miután elszánta magát a háborúra, nem is számított arra, hogy a szerb hadsereg érdemi ellenállást tud kifejteni."
(Hajdú Tibor: Oroszország szerepe a szerb hadba lépésben) Vissza