Hadtörténelmi Közlemények 2011. március

Fülszöveg

E számunk tartalmából:
„Budakeszi különleges helyet foglal el az 1956-os forradalom történetében, ugyanis az itt lezajlott események vizsgálata során fontos adatokkal bővíthetjük a kádári megtorlás működéséről szerzett ismereteinket. A település forradalmát beárnyékolja Sziklai Sándor honvédezredes ügye. Sziklai budakeszi otthonában, 1956. október 26-án, sokáig tisztázatlan körülmények között apósával együtt életét vesztette. Haláláról a végletekig különböző állásfoglalásokat olvashatunk. A hivatalos kommunista történetírás Sziklait az »ellenforradalmárok« elleni harc »hőseként« jegyezte, míg az október 26-i események tanúi szerint Sziklai nem hős volt, hanem gyilkos, aki halálosan megsebesített egy fiatalembert, majd végzett apósával és önmagával...
Mi történt Budakeszin valójában? A Sziklai-Kiss-eset tényleg a hivatalos verziónak« megfelelően játszódott le? A kutatások során feltárt ellentmondások és bizonyítékok alapján véleményem szerint megválaszolhatóak a fenti kérdések.
A nyomozati- és periratokat figyelmesen tanulmányozva számtalan visszaélésre, szabálytalanságra utaló jelet véltem felfedezni, amelyek megvilágítják a megtorlás koncepciós jellegét. A vádlottak és a tanúk vallomásai rendkívül ellentmondásosak, sok tanúvallomás egyértelműen hiteltelenül hat, a bíróság pedig sok esetben csak a vádlottakra nézve terhelő bizonyítékokat fogadta el. A vádlottak a tárgyalásokon számos esetben hivatkoztak arra, hogy korábban rögzített vallomásaikat kényszer, fenyegetés vagy éppen ígéretek hatására írták alá. Ráadásul az egykori tanúk beszámolói és más bizonyítékok alapján egészen más kép rajzolódik ki az 1956. október 26-án lezajlott eseménysorozatról...
Ma már az iratok, beszámolók hozzáférhetőek, így egyértelműen állítható, hogy a Sziklai-ügyben folytatott koncepciós perek során a tényeket propagandacélokból ferdítették el, ártatlan embereket elítélve. A kádári propaganda ugyanis a »hősi halottak« számának növelésével kívánta legitimálni a kivégzéseket, így bizonyíthatóan több olyan személy halálát írták az »ellenforradalom« számlájára, akik - a későbbi propaganda-kiadványok állításai ellenére - nem is »a kommunista rendszer védelmében«, hanem más módon (például a szovjet támadásban vagy balesetekben) vesztették életüket... A fentiek alapján véleményem szerint egyetérthetünk azokkal az állításokkal, melyek szerint Sziklai Sándor és apósa, Kiss Lajos halálának története a kádári »hőstörténetek« egyik legvégletesebb, leggátlástalanabb példája."
(Speck István: A „Sziklai-ügy" - Budakeszi, 1956) Vissza