Hadtörténelmi Közlemények 2009. június

Előszó

A XIII. század második fele magyar külpolitikájának megítélésében, annak árnyalásában segíthet nyugati külkapcsolataink kutatása. Mivel III. András I. Edward angol királlyal közösen tervezett keresztes hadjárata különösen fontos, érdemes megvizsgálni, hogyan reagált az angol kormányzat az 1240-es, 50-es években a megszaporodó szentszéki felhívásokra a Magyarországot, Lengyelországot fenyegető tatár veszély ellenében. A pápák keresztes búcsúit Angliában is meghirdették, sőt, a Kúria egyik legfőbb támasza, s potenciálisan szóba jöhető jelöltje a keresztes hadjárat megindítására Szent Lajos mellett az angol király, III. Henrik és fia, Edward volt. A pápaság a hercegben bízott, hogy fegyverbe száll a kereszténység keleti határvidékén a tatárok ellen.
A kutatás alapvető irányát a palesztinai mongol-keresztény szövetség képezte, hiszen 1292-1293-ban is egy, a perzsiai ilkánokkal együtt indítandó, I. Edward vezette keresztes hadjárathoz csatlakozott III. András. E csatlakozás hátterének megvilágításához foglalkoznom kellett a perzsiai mongol-keresztény koalíció történetével. Arra kerestem a választ, miért volt fontos III. Andrásnak, hogy csatlakozzon a mamelukok elleni keresztes hadhoz, s milyen volt Magyarország geopolitikai szerepe az Arany Horda jelentette fenyegetettséggel szemben.
Az európai közgondolkodás nem könnyen állt át arra, hogy az iszlám ellenében a mongolokkal érdekszövetséget is lehet kötni. A leginkább veszélyeztetett Magyarország számára is az tűnt célravezetőnek, hogy támogassa a keresztények és az ilkánok közötti együttműködést. Az ország érdeke azt kívánta, hogy egy mongol-keresztény koalíció tartsa sakkban Egyiptomot és az Arany Hordát. Az ország számára nem múlt el a tatár fenyegetés, sőt, a határokon mongol vazallus uralkodókkal kellett farkasszemet nézni. Úgy tűnt, ezen egy mongol-keresztény koalíció segíthet leginkább, mely egy szentföldi győzelemmel ver éket a Horda és a mameluk nagyhatalom közé. A keresztény-mongol szövetség az Arany Horda által fenyegetett európai államok érdeke is volt, hiszen a kipcsaki kán térnyerése a Kaukázuson túl óriási veszéllyel járt volna, egy olyan új birodalom kialakulásával, amellyel Európa nem lett volna képes szembeszállni.
Ennek a programnak a megvalósítója az 1260-as évek végétől Edward angol király lett, az utolsó rex crucesignatus, aki lábát a Szentföldre tette. Ezért vizsgálja a tanulmány Anglia szerepét a XIII. század végének keresztes terveiben, illetve Magyarországgal való kapcsolatait. Vissza