Hadtörténelmi Közlemények 1976/1.

Előszó

Részlet a könyvből:
1529. október 15-én reggel 9 órakor megszólaltak Bécs hetek óta hallgató harangjai. Nagy örömet hirdettek: a győzhetetlennek hitt török sereg abbahagyta az eredménytelen ostromot és elvonult á város alól. Európa ujjongott, úgy érezte, a siker fordulópontot jelent az oszmán birodalom - és Európa - történetében, megállt a török diadalmas előnyomulása, van remény arra, hogy a szultán hadait feltartóztassák. Ferdinánd, Magyarország és Csehország isten kegyelméből uralkodó királya azonban tovább aggodalmaskodott; ismerve birodalma katonai és gazdasági gyengeségeit és a török erejét, attól tartott, hogy a következő évben Szulejmán szultán seregei újból támadnak és segítséget kért bátyjától, V. Károly német-római császártól és spanyol királytól. Az események csak résziben igazolták a Habsburg uralkodó félelmét: jóllehet a padisah 1532-ben újból nagy hadsereget vezetett az osztrák örökös tartományokba, nem kockáztatta meg a harcot a birodalom Bécs alatt várakozó hatalmas, 80-90 000 fős seregével, megelégedett Kőszeg jelképes megadásával és Stájerország, valamint Alsó-Ausztria védtelen városai és falvai kegyetlen pusztításával. Bécs újabb ostromára pedig csak több mint 150 esztendő múlva, 1683-ban került sor - teljesen megváltozott hatalmi viszonyok között.
Az 1529-es hadjárat tehát mindenképpen fordulópont Európa - és hazánk - történetében. Nem véletlen, hogy - rendkívül gazdag forrás- Vissza