Haditechnika-történeti és katonaorvoslás-történeti konferencia

Előszó

A múlt ismerete és megbecsülése nélkül elképzelhetetlen a jövő! Ezt a gondolatot Bolyai János és Széchenyi István mellett még nagyon sokan megfogalmazták. A természettudományos és műszaki kultúra általános műveltségünk szerves része, fejlődésünk záloga. Ahhoz, hogy átfogó képet kaphassunk az elmúlt évszázadok és évtizedek eredményeiről, egyre több szálon érdemes számbavenni értékeinket, amelyek sorából nem hagyhatók ki a haditalálmányok és a katonaalkotók sem. Kulturális értékeink számbavételekor az összegzésből általában kimaradnak a hadi témákkal foglalkozók: a hadmérnökök, a katonaorvosok, általában a haditechnika fejlesztői. A tudomány- és technikatörténeten belül a katonai témák hol a titoktartás, hol a kérdések összetettsége miatt többszörösen háttérbe szorultak és szorulnak még napjainkban is.
A haditechnikát kísérő kötelező titoktartás következtében ugyan az ismeretek később kerülhetnek a szélesebb nyilvánosság elé, azonban a titkosság nem lehet indoka a témakör mellőzésének, az ezen a területen tevékenykedett kutatók tevékenységének elfeledésére. Az egyes kutatók munkájának kölcsönös megismerését és a politikai rendszerváltozást követő átalakulások utáni anyaggyűjtést segítette elő az Országos Tudományos Kutatási Alap, amikor a T/10-26268 sz. pályázatot támogatásban részesítette.
A munka megkezdésekor azonban azt kellett tapasztalni, hogy az igények gyorsabban növekedtek, mint a lehetőségek és a titkosság alól feloldott hadiipari fejlesztésekkel kapcsolatos dokumentumok értékelése, gyűjtése meghaladja annak a néhány személynek a vállalkozását, akik felelősséget éreztek a hazai műszaki-természettudományi kultúra ezen részének megőrzéséért is. Ilyen előzmények után került beadásra a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár közös pályázata, amelynek megvalósítását a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatta, és a rendezvényt felvette a Millenniumi Helyi Ünnepségek sorába.
A háromnapos konferencia szervezése egy hírlevél közreadásával vette kezdetét, amelyben a következő gondolatok kerültek megfogalmazásra: A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, annak Technikatörténeti Bizottsága, valamint a Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2000. április 11-én és 12-én konferencia keretében áttekinti a műszaki és a természettudomány hadi vonatkozású alkotásainak történetét, hadmérnökeinek tevékenységét, ezer év magyar haditechnikai találmányait, április 13-án pedig a katonaorvoslás fejlődéstörténetének kiemelkedő eseményeit. A konferencia legfőbb célja volt ráirányítani a figyelmet azokra a magyar haditechnikai találmányokra, alkotásokra, amelyek megörökítésre és további kutatásokra érdemesek; szólni azokról, akik sikeresen oldottak meg egy-egy katonai problémát, ugyanakkor hozzájárultak a hazai műszaki és természettudományos élet fejlődéséhez, Magyarország nemzetközi hírnevének jobbításához.
Ezer esztendő hadi vonatkozású műszaki tudományos újításainak áttekintése során azonban nem lehet szó a katonaság egésze és minden egyes fegyvernem, szakág technikafejlődésének bemutatásáról ezért a konferencia keretében elsősorban a hazai fejlesztésű eszközökről, a magyar alkotókról lesz szó valamint a további kutatásokra próbáljuk a figyelmet ráirányítani. Ebből következően fontos, hogy elkezdődjön az át alakult magyar hadiipar és a hadmérnöki kar tevékenységével kapcsolatos adatgyűjtő munka. A konferencia ebben a küldetésben indító szerepet tölthet be.
A pályázó intézményeken túlmenően a konferencia megvalósításában tevőlegesen vettek részt a Műszaki Múzeum, az Elektrotechnikai Múzeum, a MTA Történettudományi Intézetének kutatói, a Budapesti Mű szaki Egyetem, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanárai, a Haditechnikai Intézet mérnökei és Honvéd Vezérkar katonaorvosai is. Vissza