Haditechnika 2007/1.

Előszó

1944 első felére a magyar hagyományos figyelő- és jelentőszolgálat gyakorlatilag teljesen kiépült, szinte az ország egész területét lefedte hagyományos módon, s a lokátorrendszer fejlesztése is nagy ütemben haladt. A Magyarországon folyó hadicselekmények - az év második felében és 1945 elején - a szolgálatot is szétzilálták, megsemmisítették. A háború végére egyetlen lokátorunk sem maradt. A második világháború tapasztalatai egyértelműen bizonyították, hogy a légvédelem, s ezen belül a légihelyzet-információt megszerző szervezetek szerepe jelentősen felértékelődött. A csapatok és az ország objektumainak eredményes - akár levegőből, akár földről történő - oltalmazásának alapfeltételévé vált a légi támadó eszközök időbeni felderítése, s az erről szóló mennyiségi és minőségi információk eljuttatása a vezető szervekhez és a végrehajtó alakulatokhoz. Azonban a világháború után a magyar hadseregben - hasonlóan sok más katonai szervezethez - a figyelő- és jelentőszolgálat megszervezése nem került napirendre egy jó ideig.
1945-től a szárazföldi hadseregek szervezetei, létszáma csökkent, azonban a légierők, főleg a fejlett országokban, tovább erősödtek és korszerűsítésük is folyamatos volt. A repülőgépek, elsősorban a sugárhajtású típusok, felhasználási lehetőségei nagymértékben kibővültek (hatótávolság, repülési sebesség és magasság, fegyverzet). Az elektronikai rendszereik - navigációs, híradó, célzó, bombavető berendezések - is egyre fejlettebbek lettek. A feladat-végrehajtás, csapásmérés egyelőre még mind magasabbról történt, a légvédelmi tüzérség hatásának kikerülése érdekében. Ez viszont a hagyományos figyelő- és jelentőszolgálat tevékenységét, egyáltalán létét, erőteljesen megkérdőjelezte. Mindenképpen lokátorra, lokátorokra volt (lett volna) szükség. Ezt természetesen felismerték a légvédelemért felelős szakemberek és teoretikusok is, s az éves tervezésekben szerepeltették a lokátorszükségleteket, de ebben az időszakban még nem lehetett megvalósítani ezeket az elgondolásokat.
A légi támadó eszközök gyors ütemű minőségi és mennyiségi fejlesztése megkövetelte a megfelelő légvédelmet, mely képes oltalmazni a légi határokat, a fontosabb ipari, közigazgatási, katonai objektumokat és a közlekedési csomópontokat. A Magyar Néphadsereg fejlesztése azonban 1945-től 1947-ig a bel- és külpolitikai helyzet miatt még nem volt időszerű. Vissza