Haditechnika 2005/4.

Előszó

Részlet a folyóiratból:

"Irán az 1979-es iszlám forradalom óta szálka az Egyesült Államok szemében. Amióta Bush elnök 2002 januárjában Észak-Koreával és Irakkal együtt Iránt is a „gonosz tengelyéhez" sorolta, csak növekedett a nyomás a perzsa államra. Az Egyesült Államok iraki intervenciója után Irán fenyegetve érezte nemzetbiztonságát, ezért az iraki síita szervezeteken keresztül beleavatkozott az iraki konfliktusba. Irán pénzzel, fegyverekkel és önkéntesekkel támogatta a radikális Muktada asz-Szadr vezette síita felkeléseket (2004. április, augusztus). A busheri atomerőmű és az urándúsítási program pedig az egész nemzetközi közösség ellenkezését váltotta ki. A legnagyobb feszültség Izraellel szemben alakult ki, és kölcsönös fenyegetőzésekre került sor.
A forradalom és az irak-iráni háború időszaka (1979-1988)
Reza Pahlavi sah uralkodásának utolsó éveiben fokozottabban támaszkodott a hadseregre. Ezért a sah bukása után kölcsönös volt az ellenérzés a hadsereg és a hatalomra került új vezetés között. A forradalmi rezsim létrehozta a saját fegyveres erejét: az Iszlám Forradalmi Gárda Hadtestet (Pasdaran). A Pasdaran megpróbálta átvenni a hadsereg feladatait és felszerelését, ami csak fokozta a hadseregben az ellenszenvet. A monarchista tisztek több elvetélt puccskísérletet hajtottak végre. Ennek következményeként folyamatosak voltak a tisztogató akciók a hadsereg sorai közt (csak 1979 februárja és szeptembere között 410 katonatisztet végeztek ki). Emiatt teljes káosz és fejetlenség uralkodott el a csapatok között. A Khomeini ajatollah körül tömörülő radikálisok által meghirdetett iszlám forradalom „exportja" megrettentette a térség államait." Vissza