Hadik András népe

Előszó

Részlet a könyvből:
Furcsa vár a havason.

Két rubintpiros vadszegfű között aranyszemű gyík sütkérezik a napon. A virágok úgy merednek a csillogó, zöld gyíkocska fölé, mint a Kelemen Gergely feje fölé a felhőket karcoló fenyőfák.
A kisfiú mereven figyeli a gyíkot. A gyík feje lehajlik a szikláról a mélység fölé. A nap süt. A fűben bogarak csillognak. Egy bronzhátú virágbogár végigsétál a könyvtábláján és megáll a «k» betűn.
Kelemen Gergely nem figyelt a könyvre. A zöldfényű gyíkot nézte. A könyv mellett hátizsák feküdt a fűben és túristabot. Két lépéssel arrább Kelemen Gergely kalapja. Szép, zöld kalap, havasi gyopárral.
Egy fecskefarkú lepke lecsapott a könyv táblájára. Megdörzsölgette a csápjait, úgy hajolt a könyv címe fölé, mintha el akarná olvasni a betűket, aztán rosszalóan megrázta a fejét. Talán nem tetszett neki a cím : "Székelyek története". Szárnyra kapott és eltűnt a mélység fölött.
Lent a völgyben fenyőfák feketéltek és valahol egy patak zuhogott. A fecskefarkú lepke útlevél nélkül szállt Erdélyből Bukovinába . . . Azok az aranykörvonalú hegyek és fenyők ott túl, már odatartoznak. A negyedik gimnazista Kelemen Gergely azért kapaszkodott fel a havasnak arra a csúcsára, hogy átnézegessen a szomszéd országba. Nemsokára utána jön Lajtos Árpád jegyző úr is, a kisfiú keresztapja, ő a különféle hegycsúcsokat is ismeri odaát Bukovinában, majd elmagyarázza ...
Gergő a gyíkot figyeli. Jó természetrajzos volt mindig. Ezért a csillogó kis jószágért most is megfeledkezett a hegyekről. Vissza